Ismét billentyűt ragadok.
Ismét rímet kreálok.
Leírom, az éltem.
Leírom a csendem.
Bemutatom varázsom,
Bemutatom szabadságom.
Ez lennék én....
Kék szemű teremtmény.
Fehér bőrű, szőke lény.
Otthonom a természet.
Hazám a szeretet.
Ez vagyok én.
Egy érző szívű lény.
Életem nem más,
Mint a folytonosság.
Mint a kitartás, cél
És Remény.
Nem más, mint az,
Aki vagyok én.
Csendem nem érti más,
Sőt néha én sem.
Én is érzem, tapintom
És belélegzem.
Hangjaim hallodtak,
Betűim dalolnak.
2014. október 27., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Együtt tanulunk
Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...
-
Fogom a téglát, Betont keverek, Házakat alapozok, És épületet építek. Segéd munkásom salakol, Cementet tol, Cserepet hord, Falat pak...
-
Érzem, hogy fáj neked.... Nem örül a te lelked, Aggódsz és féltesz, Megértelek... De hát ez van, Egyszer én is felnőhetek. Nem hagylak...
-
Hárman vagyunk veszélyesek... Nem kell félned, nem eszünk meg. Mesi a vérengző tagunk. Ő sem bánt csak ha parancsolunk. Rami a szerény, ...