Új út felé

Új út felé nézek,
A messzi távolba tekintek.

Alföld helyet, buckák és dombok.
Homok helyet sziklák, szikes talajok.

Az út távoli, és még is közel van...
Az érzés furcsa, még is melengető.

A szívemben félelem helyet,
Izgalom foglal ma már helyet.

Tudom nem lesz egyszerű,
Zökkenő mentes, sem könnyű.

De most még is úgy érzem
Talpam alá az egész világot vehetem.

Ledönthetek minden akadályt,
Minden nehézséget áthidalhatok.

Ehhez nem kell más, csak kitartás.

 2015.08.13.

A pillanat ereje

Érzem valami megmozdult bennem,
Érzem a testemben és a lelkemben.

Tudom, itt vagy mellettem,
Tudom, hogy itt vagy nekem.

Tudom ez nem lesz egyszerű,
Azt érzem még is, hogy ez nagyszerű.

Régen kapott már el, ez az érzés,
Vagy talán soha, nem tudom.

Bele nézve a szemedbe,
Mintha a perc végtelen lenne...

2015.05.12.

Húsvét Vasárnap

Húsvét Vasárnap, úgy hét óra tájban,
Billentyűt ragadok, csodálkozok a tájban.
Meg köszzöném mindazt, amit a konygában láttam.
Meg köszönnék mindent, amit tőled kaptam.
Megmutatnám, mit alkottam,
De az a helyzet, hogy azt kidobtam.
Megmutatnám, mit írtam eddig,
De kivételesen még azt is kihagytam.
Kifejezném végre minden mondandómat,
De a hálámnak sosincs vége,
Szavakban nem mérhető,
Annyi puszit átadni egy élet is kevés.
Megmutatni mindazt amit érted kaptam én,
Nem lehet.  Bemutatni mennyire szeretélek,
Minden nap, minden percében azon igyekszel.

         2015.04.05.

Hozzád, régi barátom!

Emlékszel?
Emlékszel, mikor együtt kacagtunk?
Emlékszel, ahogy együtt alkottunk?
Emlékszel, mikor bolondoztunk?
Emlékszel, hogy egymásról mindent tudtunk?

Emlékszem.
Emlékszem, mikor vége lett.
Emlékszem, bár nem értem miért lett.
Emlékszem, megsem beszéltük.
Emlékszem, barátokból idegenek lettünk.

Emlékezz!
Emlékezz, a szilveszterre!
Emlékezz, a mindennapokra!
Emlékezz, a képekre!
Emlékezz, a közös percekre!

Emlékeznék, de nem lehet.
Emlékeznél, de nem akarsz.
Emlékezünk, de hallgatunk.
Emlékünket egy régi barátság nyom el.

/2015.02.12./

Lásd, olvasd, ismerj magadra!

Most elmész mellettem,
Fejed forgatod...

Nemrég még nevemen szóltál,
Barátnak hívtál.

Mára levegő vagyok...
Lebegnek e gondok.

Keseregsz most másnak,
Milyen csúnyán hibáztam.

Nem én tettem tudom,
Csak kiálltam az igazamnál.

Neked ez nagyon betett,
Nem értelek... fáj.

Fáj, hogy oly csúfúl ott hagytál.
Fáj, hogy régen barátnak mondtál.

Fáj, hogy a bajban, meg sem hallgattál.
Kár, hogy harcoltam az elején.
De te leszartál.

Tudod még most is fáj,
De nem érdekel már.

Feladtam a harcot,
Csak az a kár, mikor kellettem nevemen szólítottál.

De te tudod, te érzed....
Remélem egyszer, te is látod az egész képet.

/2015.02.12./

BÚÉK

Minden Szilveszter este,

Olvashatom B.Ú.É.K.

Békességben, gazdagságban

És év végéig kitartásban,

Boldog újévet kívánok neked.

És most jön a saját gondolatmenet.

Minden évben jobbat várunk,

De az a kérdés, hányan kapunk.

Most panaszkodhatnák, de nem teszem.

Év vége táján, a panaszom  már leshettem.

Kívánok én minden házba, annyi reményt,

Amennyi szükséges, annyi kitartást amennyi elégséges.

Boldogságot 365 napra, békességet, minden  pillanatra.

De, ahogy jó gazdához illik, minden állatnak petárda mentességet,

Öröké tartó házi kedvencséget, ezzel záróm az idei évet.

/2013./

Ha mikulás lennék...

Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék.
Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
s boldogsággal megpakolva,
Mikulássá alakulva
járhatnák ők a világot,
teljesítve minden álmot.

/2012.12.18./