2016. február 11., csütörtök

Kettőség

Bizakodva kezdtem,
Bár sokat nem reméltem.

Féltem, hogy elveszek...
Mint vitorlás a tengeren.

Homok szem, egy órában...
Leány a nagy városban.

Még is, azt mutatom erős vagyok..
Vagy átejtem magam?

Én lennék az ki nem tudja,
Mi a szerepe a színdarabba?

Kérdések...
Választ nem lelek.

Rettegek, félek, reszketek,
Olykor még én is depibe esek.

Kívül sokak látják a sárkányt,
De kevesen érzik a belső bárányt.

Megteszem, szolgálok, segítséget adok.
De olykor én is másra szorulok.

2016.02.11.

2016. február 8., hétfő

Sajnálom

Sajnálom vétkeztem, megbántam, elhittem.
Sajnálom élek még, dobban a szívem.
Sajnálom más lettem talán új házat is vettem.
Sajnálom, hogy ismertél, hogy egykor szerettél.

Sajnálom, hogy véget ért,
Sajnálom, hogy vége lett.
Sajnálom, hogy bántottalak
Sajnálom, hogy megtapostalak.

Sajnálom, amiket tettem.
Sajnálom, hogy mindezt én tettem.
Sajnálom, hogy így ért véget.
Sajnálom, hogy a bosszú folytatása lett.

Nem akartalak bántani,
De bunkó vagyok jól tudod.
Jogos, hogy már nem bírod.
Sajnálom, hogy ezt tettem...
De nem csak én vétkeztem.

Sajnálom, hogy utálom a rózsa színt,
Sajnálom, hogy változtam egy kicsit.
Sajnálom, hogy közeleg a karácsony.
Sajnálom, hogy ajándékom, neked át nem adhatom.
Sajnálom, hogy levelem láng börtönbe vetetted.
A lényeget talán meg sem érteted.

Sajnálom, hogy véget ért.
Sajnálom, hogy vége lett.
Sajnálom, hogy bántottalak.
Sajnálom, hogy megtapostalak.

Sajnálom, hogy érzéseink változnak.
Sajnálom, hogy elmentél...
Tőlem el sem köszöntél.
Sajnálom a percet....
Sajnálom az emléket,
De téged soha el nem feledlek.
2013.11.21.

2016. január 17., vasárnap

Eddig mi történt velem...

Csak pár nap,
Egyetlen akadály...

Végtelen türelem,
Kitartás, tenni akarás.

"Meg tudom csinálni!
Meg akarom csinálni!

Meg kell csinálnom!
Jól kell csinálnom!"

Ez jár a fejembe napok,
hetek, hónapok óta már.

Olykor feladnám...
emberből vagyok fáradok.

Azt mondják: "Több alázat!"
"Fogd vissza magad!".

Kérdem én: Akkor is itt lennék?
Még mindig maradhatnék?

Persze.... a válasz adott:
Nem.

Erre én: "Nincs is több kérdésem".
Fura véletlen....

Az élet egy játék és nem
csere kereskedelem.

"Büszke, dacos, őszinte....
Nem gondolkodik a válaszon sohase."

Igen tényleg.
Büszke vagyok, azokra, akiket ismerek.

Büszke vagyok az életre, amit élhetek.
Büszke vagyok arra is, hogy van véleményem.

Dacos vagyok... szinte minden helyzetben.
De ez az, ami itt tart engem.

Őszinte... kegyetlenül, felmérhetetlenül...
Szinte már égetően, sokszor számomra is kegyetlen.

Nem gondolkodik... de gondolkodom,
Csak  számomra fontosabb dolgokon.

Valahogy így van...
Valóban, nem vagyok jó ember.

Tényleg hibázom,
Olykor nagyokat bakizom.

Erősnek, sebezhetetlennek mutatom magam.
De mi van, ha ez az én burkom?

Ez mitől igazán félek?
Hogy rájönnek, legbelül én is rettegek.

2015.01.18.


2015. december 25., péntek

Ember! Karácsony...

Egy percre megállni,
A csodát nem csak nézni, hanem látni.

Szeretettet, békességet szívünkbe fogadni.
Minden szépet magunkénak tudni.

Elnézni, megbocsájtani...
Ember társainkkal, emberként báni.

A bejgli, a szaloncukor, nekem a hájas
Másnak a halászlé, a töltött káposzta,
ilyenkor az ünnepi lakoma.

De a karácsony nem csak erről szól,
Nem csak ettől szép, s nem csak ilyenkor...

Az év többi napján mi lesz?
Gyilkolás, nyomor? Árulás és hazug szó?

Nem csak ezen a napon fontos a szeretet,
a békesség, megbocsájtás és minden ami szép.

Ember! Légy emberből a többi 364 napon!
Éld meg minden nap a saját karácsonyod!

Élj békében, szeretetben, reményben!
Ha így lesz, minden napod betölti a csoda,
A szíved a karácsony igaz fénye beragyogja!

2015.12.25.

2015. november 29., vasárnap

Védelmező oroszlán

Veszedelmesebb a tigrisnél,
Édesebb a méznél.
Gondoskodóbb bárkinél,
Jobban szeret bárminél.

Nem csak védelmezz,
Hanem  tanácsol is.
Nem csak véleményez,
Olykor kritizál is.

Mindig őszinte,
Mindig kedves.
Mindig értékel.
Mindig remél.

Nála jobb ember nincsen,
Nála jobb megmentő nincsen,
Nála jobb bármiben... kétlem.
Hiszen ő az én életem.

Erős, bátor, határozott nő...
Belül viszont ő is csak szülő.
Félt, aggódik...
Nap hosszakat gondolkodik.

Kicsinyére vigyázzik,
Róla ő mindig gondoskodik.
Mindig nyugtatgatja,
Mindig hívogatja.

Percre sem téveszti,
Tekintetével folyton kíséri.

Igazi oroszlán, igazi társ.
Igazi édesanya, példakép...
Minden ő, e-felől nincs kétség.
2015.11.30.

Közeleg minden

Felháborodva ébredek és ugyan így kelek.
Nem tudom miért van, hogy szinte retegek.

Szeretném, ha végre én is érezhetném,
De mi van, ha érzem csak el nem hiszem.

Mi van, ha nem is kell változás?
Mi van, ha végig itt volt....

Felháborodva fekszem.
Lehunyom a két szemem.

Nem is tudom, mit remélek,
Hiszen én igazán magamtól félek.

Közelednek a vizsgák,
Közeleg a karácsony...

Minden most történik...
Én pedig az éjszakát át virrasztom.
2015.11.29.

2015. október 19., hétfő

Alig várom a percet.

Végre mehetek!
Lassan vonatra érhetek.

Felszálok majd, utazok
És végig otthonra gondolok.

Alig várom, hogy leszálljak.
Talpam alá Halast vegyem.

A kapunkba megálljak,
A szomszédoknak kiabáljak.

Lerohanjak a falkámhoz.
Haza érjek a családomhoz.

Finom ételt ehessek,
Puha ágyon pihenjek.

Lássam a barátaim,
Végre otthon legyek!
2015.10.19.

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...