2017. február 11., szombat

Elbambulva, bolondos tűnődés

Tűnődöm a perceken,
Valóságnak vélt meséken.
Tűnődöm  nappalomon,
Éjjelemen és hajnalomon.
Ezzel várom életem egy alkonyon.

Tűnődöm szeretetten, bánaton...
Irigységnek, haragnak mondott
Démonokon.
Tűnődöm betegséget mi gyógyítaná?
Könnyeket, mi csillapítaná?

Legtöbbször ezek a gondolataim...
Vagy olykor őrült morajaim...
"Egy bolond százat csinál.."
Mentségem, olykor vonyítani is muszáj.

2017.02.11.



2017. február 4., szombat

Várni annyi...

Várni annyi, mint megélni.
Megélni a percet, a pillanatot...
Megélni mindent, mit te adtál nekem.
Megélni az örömöm, boldogságom veled.

Megélni a tekintetettet...
Várni a személyes perceket.
Várni a közös nevetést...
Butaságnak tűnő két személyes csevegést.

Várok már egy ideje...
Várok én még, ha így kell lennie.
Várok izgalommal, örömmel,
Kíváncsisággal fűszerezve.
Várok rád, és a veled töltött időre.

Várok, várakozom,
S többször újra gondolom...
Újra latba veszem...
Vajon milyen lehet...
Ugyan mit szerethet...

Várakozom, kérdéseket gyártok,
Történetet kreálok...
Válaszokat várok...
Hisz egyszer megélem majd
Veled a pillanatot.

2017.01.29.

2017. január 30., hétfő

Szép álmokat...

Elköszönök mára..
Szép álmokat kívánva,
Kívánok még repdeső bogarakat,
Szárnyaló angyalokat.
Elköszönésem még nem ért véget...
Kívánok finom kávét,
Reggelit az ágyba,
Kellemes, őszinte mosolyt
A mindennapokra...
Álmaidban angyalokat...
Reményeket, személyeket,
Bármit ami boldoggá tehet téged.
Ezzel kívánok Jó éjszakát neked!
2017.01.30.

2017. január 12., csütörtök

Ki vagyok?

Ki vagyok?
Teszem fel a kérdést...
Átok, bűbáj, varázslat?
Virág, felhő, Hold vagy a Nap?
Élet, halál, teremtés, és elvetés?
Boldogság vagy bánat?
Ki kinek csak szemfény vesztés...
Lány, nő, hölgy vagy csak nőcske?
Játék, kincs, feledés?

Ki vagyok neked?
Angyalod vagy démonod?
Mond, neked ki lehetek...
Voltam már múlt, s vagyok jelen...
A kérdés: jövő leszek-e?
Leszek-e  anya, feleség, mama?
Hallucinálok- e majd mesét valaha?

Utolsó csókom kié lesz?
Lesz-e majd kit ölelhetek?
Vagy netán marad nekem a végtelen természet?
Leszek-e harcos, csatár, hős e világon?
Leszek-e valaha arcokon nevetés?
Vasárnaponként, lehetek-e semmit tevés?

Lehetek-e kihez hozzá bújsz, ha van mi bánt?
Lehetek-e ki vállát adja, ha arcod könny áztatja?
Lehetek-e a barátod, a lelki társad, a tükröd?
Lehetek-e álmod, s én lehetek tán a valóságod?
Lehetek-e ki lázad oltja?
Lehetek-e vérző sebed gyógyítója?

Lehetek-e az, ki feldobja napod?
Ki kedvességgel eláztatja a holnapod?
Lehetek-e ki főt étellel vár haza?
Lehetek-e én, ki a bolondot játssza?
Lehetek-e, ki elront mindent?
Az is lehetek, ki megold mindent?
Lehetek-e én az asztalodnál plusz egy fő?
A lámpádba, lehetek-e én az égő?

Lehetek a tengered?
Csatákban, kegyetlen ellenfeled?
Lehetek- e arcod torzított mása?
Lehetek- e gondolataid szószátyára?
Lehetek a kedvesed vagy a kár a hitvesed?
Lehetek-e ki rajzol neked világot?
Ki mesél neked valóságot?

Kérdem én hát ki lehetek...
A válasz a fejedben csak egyetlen egy....
Bárki vagyok, bárki lehetek....
De nekem elég, egyetlen egy szerep.
2017.01.12.








2017. január 9., hétfő

Sánta sorok

Gondolataim tűzében,
Olyan vagyok mint lepke a szélben.
Mint vitorlás a morajló vizeken..

Néha nevetek máskor sírok,
Olykor reményeket várok,
S van, hogy mindent csak szánok.

Kiabálni nem fogok,
Suttogni még úgy sem tudok..
Igy vagy csendes leszek, vagy nem beszélek.

Néha komoly, máskor lökött..
Olykor rendezett, általában szétszórt..
Ez mind én vagyok, s mentségemre egyet mondhatok:
Ezek csak sánta sorok.

2017.01.09.



2016. december 14., szerda

Mit mondhattam akkor?

Mit mondhattam akkor?
Mikor meg fogantam…
Mikor méhed gyümölcse voltam…
Vagy mikor felsírtam a műtőbben?
Akkor még nem hagyták szavak el ajkam…

Mit mondhattam akkor?
Még nem tudtam kimondani, mennyire szeretlek…
Szeretet mellett mennyire és miképpen tisztellek.
Még nem tudtam megköszöni, hogy életet adtál…
Sem, hogy tápláltál, szerettél és cirógattál.
Nem tudtam elmondani, miért téged választottalak…

Mit mondhattam akkor?
Mikor már másztam, olykor
Hajadba kapaszkodva fel felálltam…
Mikor elindultam, hogy felfedezzem a világot…
Mikor már nem tudtam elképzelni nélküled a valóságot.

Mit mondhattam én? Mit mondhattam volna neked?
Lassan… ballagva, futva, majd szaladva…
Már mondtam: „Anyuci”.
A legszebb szó, mit gyermeki ajak kiadhat…
A legtöbb érzés, mit emberi szív hallhat…
Legértékesebb, legtökéletesebb…
Sokat mondó, még is oly keveset…
Annyi mindent jelent, annyi emléket rejt…

Mit mondhattam akkor?
Mikor beteg testem gyógyítottad?
Mikor az ABC-t nekem tanítottad?
Mikor matekoztunk?
Vagy mikor a történelmet tanultuk?
Verseket gyakoroltuk?
Vicceken nevettünk?
A Kertben a pöttyös labdával játszottunk?
A konyhában együtt főztünk?
Karácsonyfát együtt díszítettünk?

Most már tudom mit mondhattam akkor…
„Köszönöm, szeretlek”.
Ezek, mik elmondják az igazat neked…

Mit mondhattam akkor?
Mikor kitapostam a rózsatövet?
Mikor összetörtem a kedvenc bögrédet?
Mikor sminkiddel játszódtam?
Vagy, mikor a könyveidet olvastam?
Mikor nem szóltam, hogy kések?
Vagy mikor eltévedtem?

Most már tudom mit mondhattam akkor…

„Elnézést kérek. Bocsánat. Szeretlek”.
2016.12.13.

2016. december 1., csütörtök

Amit kérek

Szép szavak?
Tetteket kérek,
Nem könnyeket...
Nem elsuttogott ígéretet,
Nem csillagokat..
Valóságot!

2016.11.?

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...