Röptébe, pár sorban

Nem értem miként, miért lehet ilyen.
Nem értem hogyan, mi alapján olyan.

Nem értem, mit kellene mondanom.
Hogyan kéne azt  megfogalmaznom.

Most mit tegyek, hogyan legyek...
Bár tudnám, s látnám, mit egyenlőre nem merek.

2018.03.13.

Hozzád írott monológ

Úgy szeretném elmondani,
Mennyire szeretlek.
Mennyi érzés, mi a szíveben
Képed láttán repked.

Mennyi minden,
Mit megosztanék veled...
Vagy csak nézném
Minden tetted.

Egy nap hányszor
Mondanám el neked...
Szeretlek és veled tervezek.
Te vagy a szívemnek a legkedvesebb.

Úgy megosztanám veled
Életem minden percét,
Reggelét és estéjét.
Tervekbe szzőt álmait.

Megosztanám veled,
Minden gondolatom,
Érzéseim, emlékeim.
Megosztanám veled az életem.

Engedd meg, hogy megkérdezzem:
Leszel te az én Életem?
Az én válaszom:
Szeretlek Kedvesem!

2018.03.12.

Kíváncsi vagyok

Kíváncsi vagyok...
Vajon ki is vagyok?

Mi az amivel másoknak
Valamit adhatok?

Mivel tudok segíteni?
S nem csak nagy bölcsen töprengeni...

Tudok- e egyáltalán segíteni,
Boldogságot egy életbe teremteni?

Megtalálom-e mit keresek?
Megtalálom- e az igaz lényeget?

Tényleg jó lennék,
S nem csak annak képzelnek?

Kíváncsi vagyok,  s érdekődöm,
Megfigyelek és remélem közben nem ítélkezek.

2018.02.11.

Vallomás, mi a szerelmem

Mikor veled vagyok, boldog vagyok.

Ölelésedtől, erős, olvadó lánggá változok,

S még is, mint a víz, hozzád simulok.

Csókodtól megyugszom,

S szenvedélyes tűzzé lobbanok.

Létedtől, önmagam vagyok, 

S csodát tapasztalhatok.

Nézésedtől elpirulok, 

Szavaidtól megynyugszom,

Tetteidtől az egészet tudom.

Nem hiszek csak a szép szavaknak

Hiszek viszont benned, és a cselekedeteidnek, 

A saját megérzéseimnek.

A tudatomnak, hogy igen én szeretlek téged.

Ezek nem csak szavak és nem csak rajongás,

Érzés, tudat, döntés és ébredés, de ami a legfontosabb,

Felfedezés.

Remélem tudod és érzed, bármeddig is élek,

Mindig szeretni foglak téged.

2018.02.06.

Nézlek, arcomon mosoly villan

Ajkadra téved szemem...
Ily csoda, és ily puha...
Finom, méz édes csók,
S ajkamon már nyoma.

Bámulom orcád,
Látom tekinteted,
S érzem a parázst, a tüzet,
Mi köztünk lebeg.

Nézlek, némán,
S közben álmodom...
Álmodom holnapunk, valóságunk.
S e tudatban mosoly villan arcomon.

Kereslek napban, holdban, csillagokban..
Buszon, vonaton, a lóháton...
Kereslek mindenhol,
S kezem a te kezed után nyul.

Várlak, mindig is téged vártalak,
Bizalommal, türelemmel, meghitt csenddel,
Kiáltva, sebzetten, győzelemben,
Tegnapban, mában, s holnapban.

Téged akarlak, a te ajkad,
A te csókod, a te orcád,
A te kezed, a te szíved,
Nekem kell az egész lényed.

S nézlek, még te alszol,
Telefonálsz, olvasol,
Lépsz felém, s nézel engem...
Arcomon mosoly lebben.

2018.01.27.

A legszebb ajándékom

Karácsonyhoz közeledve,
Elmondhatom végre...
Megkaptam már ajándékom,
S nem csak erre az évre.

Egy életen át csodálhatom,
Ragyogását ámulhatom.
Varázslatát  tekinthetem,
S elmondhatom:
Az életben ő a legjobb nekem.

Szeretet ünnepe közeleg felénk,
Emlékek éke, mi az élet egyik érdeme.
Mosolyod ennek, az értelme.
Boldogságot, az életem szépsége.

2017.12.21.

Már akkor tudtam

Szerelmes pillantással néztem feléd.

Mosollyal ajkamon közeledtem eléd.

Megálltam pár lépésnyire…

Levegőt vettem és vártam, minek kell jönni-e.

Néztem le majd fel, s feléd.

Megérkeztél, elém léptél.

Köszöntünk.

Sétában megállapodva lépkedtünk.

Össze-vissza beszéltem, megpróbáltam megállni…

De ismersz már, nekem az lehetetlen.

Néztelek, miközben beszélsz vagy én beszélek.

Nem mondtam, de a nézésem elárulta az érzelmem.

Ebédelni siettünk, ahol mély benyomást tehettünk…

Vicces voltál, és kedves, megnyugtató, illedelmes.

Sétáltunk tovább, nem akartam, hogy vége legyen.

Hogy elköszönj és elbúcsúzz tőlem.

Megbeszéltük a másnapot…

Ami reményekkel elhalmozott.

Már akkor tudtam: Te vagy a végzetem.

2017.12.01. Szeretlek!