Hallatlan, hogy kopogsz az ajtón.
Hallatlan, hogy nyomod a csengőt.
Hallatlan, hogy telefonálsz.
Hallatlan, hogy kiabálsz.
Bármit teszel, hallatlan vagy!
A fülemnek, csak egy dísz vagy.
Ordíthatsz, zajonghatsz, bármi hangot kiadhatsz...
Számomra mindez lehet igaz,
De szemmel látom és ez nem vigasz.
Hallhatnám a hangod, a zenét, mit játszol...
Hallhatnám a lépted, lélegzeted, minden rezdülésed...
Hallhatnám, hogy táncolsz, vagy hogy főzöl...
Hallhatnám a rendőrt, a mentőt, a madarat...
De mindez számomra csak emlék marad.
Nem hallom a kopogásod.
Nem hallom a csengőt.
Nem halom a telefont.
Nem hallom a hangod.
Nem hallom a zenét.
Nem hallom a madarat.
Nem hallom az autót.
Nem hallok én semmit...
De ez már így marad.
Nem kell félned jól van ez.
Ne aggódj, én sem teszem.
Ne sajnálj, mert nem szeretem.
Ne riadj meg, ne kérdezgess.
Ne tégy próbára, mert abból van már elegem.
Én jól vagyok, mindig is jól voltam.
Én boldog vagyok, mindig az leszek.
Én nem hallok, még sem veszik észre.
Én nem kérdezek, csak válaszolok.
Én így vagyok én: teljes, makacs és egyedi.
Te is légy teljes, egyedi és boldog!
2015.09.28.
