Csend

Madár tátok,
Hullám habzik,
Az emberi arc formálódik.
Zene vagy csend?
Ricsaj és muzsika...
Bármi lehet, ha
A füled nem érzékeli
Az egészet.

A szív dalolászik,
Hangokat hallucinál...
Az agyba nóta szót muzsikál.
Egy egy rezgés,
Egy egy forrás.
Az egész olyan,
Mint egy szét szedett kollázs.

Őrültségnek hiszed,
Vagy csak nem érted...
Ha éreznéd, te is megértenéd.
Boldogan a hangokat színeknek képzelnéd.
Varázslat...
A csend, mi áthagyja a az életet,
Ha a hang számodra képzelet.

2017.11.15.

Anyai szívhez szólva

Érzem, hogy fáj neked....
Nem örül a te lelked,
Aggódsz és féltesz,
Megértelek...
De hát ez van,
Egyszer én is felnőhetek.
Nem hagylak el soha, első az álmom,
S ígérem a sors nem lesz mostoha.
Bár tudnád, mennyire fáj nekem,
Hogy te ezt érzed a szívedben...
Bár eltudnám magyarázni...
Bár tudnád, mi van velem.
Lassan láttom, idegennek hiszel.
Csak azért, mert lett döntésem.
De hát ilyen a szerelem...
Te megérthetnéd, én úgy hiszem.
Ha tudnád, ha csak egyszer mondtam volna...
A  világ benned megfordult volna.
Nem tettem, mert féltelek és igen,
Én is aggódom érted.
Ha te ezt nem is hiszed.
Hisz nem csak egy anya félt,
Hidd el, egy gyerek is  véd.
Tudom azt hiszed,
Meggondolatlan döntést teszek,
S tán otthagyom az egyetemet...
Nem. Ezt senki nem kérheti,
S a végét, senki nem jelentheti.
Szeretlek!
Tudom nehéz, most neked...
Értem én, kérlek te is értsd meg...
Rajtad kívül mást is szeretek.
Igazán, visszavohatatlanul...
S nem, nem négylábú...
Bár szőrős és tiszta lény,
Kérlek értsd meg....
Felnőttem én.

Szeretlek! 2017.10.23.

Kerek egész

Nézzem ablakomból eső cseppek zaját,
Zuhanyzóban, a kabin falán lecsapodó párát.
Dudolászom, ismeretlen ütemre,
Az is lehet, egy elfelejtett emlék szövegre.

Megmosom az arcom, s már tisztábban láttom,
Minden hol az arcod vonásait várom.
Bele nézek a tükörbe és azt képzelem...
Ott állsz közvetlen mellettem.

Bele kóstolok a kész reggelimbe,
Eljátszom a gondolattal, hogy itt vagy velem te.
Teát főzök, s várok. Jövőbe tekintek...
Kereknek láttom, a bízva álmodott egészet.

Ujjamra tekintek, mi jelképet hordozz,
Számtalan gondolat, mi nem juttat szóhoz.
Egy dolgot érzek, s ez épp elég most.
Szeretlek! - ilyen egy kerek, egész történet.

2017.10.23.

Tűnödés

Tűnödöm szűntelen...

Létezik-e a végtelen, létezik-e az örökké,
Igaz- e az életem vagy az egészet csak képzelem.

Érzem, biztosan érzem, ezt nem kétlem.
Még is, mintha nyitva lenne a kék szemem,
Elmém álmodik, a szívem hozzád fohászkodik.

Bámulatos érzés mi engem elborít.
Az elejétől, az első pillanattól...
Tudom, te vagy az álomnak hitt valóságom.

Szeretlek!     2017.10.22.

Görbe vonal az arcomon

Azon tűnődöm, mi volna jó...
Szárazföld vagy tengeren lévő hajó?
Vonattal utazni vagy szárnyakat növeszteni?
Ballagni lassan, vagy hintázni izgatottan?

Megállni és várni?
Netán futva eléd sietni?
Kérdezni vagy felelni?
Okosnak gondolni, vagy ostobának tünni?

Túl sok kérdés, egyetlen versben...
Kevés válasz jár az emberi létben.
Megállok, s nézek. Az égre tekintek.
Rád gondolok, közben azcomon
egy görbe vonalat húzok.

2017.10.15.

Értekezés a tükör előtt

Nézem az arcot,
Oly ismerős...
A tekintet, zavarba ejtő,
S tán rémisztő.
Mosolyog az orca, villan a fogsor...
Még is, mintha igaz nem volna.
Nézem hosszasan tűnődöm...
Ez mind álca?
Tényleg ilyen ostóba volna?
Mosolyog- e, vagy meggyötört?
Egy dolgot tudok, boldok, s ezért mosolyog.
Reméel, kimondani félelmét nem fél.
Szeret, őszintén s tisztán...
Ez a mosoly az orcán.

2017.10.13.

Hatás, mit gyakorolsz rám

Kinyitod ajkad, s olvasom sorodat.
Rám nézel, s tekinteted átölel.

Én is nézlek, közben fejtegetlek...
Szemedben, számtalan kérdésre feleletet lelek.

Ölelésed forró, szenedélyes...
Ez az érzés olykor kisértetéjes.

Ezektől leszek én magam is teljes.
Veled tapasztalom az életet.

2017.10.12.