Nézlek, arcomon mosoly villan

Ajkadra téved szemem...
Ily csoda, és ily puha...
Finom, méz édes csók,
S ajkamon már nyoma.

Bámulom orcád,
Látom tekinteted,
S érzem a parázst, a tüzet,
Mi köztünk lebeg.

Nézlek, némán,
S közben álmodom...
Álmodom holnapunk, valóságunk.
S e tudatban mosoly villan arcomon.

Kereslek napban, holdban, csillagokban..
Buszon, vonaton, a lóháton...
Kereslek mindenhol,
S kezem a te kezed után nyul.

Várlak, mindig is téged vártalak,
Bizalommal, türelemmel, meghitt csenddel,
Kiáltva, sebzetten, győzelemben,
Tegnapban, mában, s holnapban.

Téged akarlak, a te ajkad,
A te csókod, a te orcád,
A te kezed, a te szíved,
Nekem kell az egész lényed.

S nézlek, még te alszol,
Telefonálsz, olvasol,
Lépsz felém, s nézel engem...
Arcomon mosoly lebben.

2018.01.27.

A legszebb ajándékom

Karácsonyhoz közeledve,
Elmondhatom végre...
Megkaptam már ajándékom,
S nem csak erre az évre.

Egy életen át csodálhatom,
Ragyogását ámulhatom.
Varázslatát  tekinthetem,
S elmondhatom:
Az életben ő a legjobb nekem.

Szeretet ünnepe közeleg felénk,
Emlékek éke, mi az élet egyik érdeme.
Mosolyod ennek, az értelme.
Boldogságot, az életem szépsége.

2017.12.21.

Már akkor tudtam

Szerelmes pillantással néztem feléd.

Mosollyal ajkamon közeledtem eléd.

Megálltam pár lépésnyire…

Levegőt vettem és vártam, minek kell jönni-e.

Néztem le majd fel, s feléd.

Megérkeztél, elém léptél.

Köszöntünk.

Sétában megállapodva lépkedtünk.

Össze-vissza beszéltem, megpróbáltam megállni…

De ismersz már, nekem az lehetetlen.

Néztelek, miközben beszélsz vagy én beszélek.

Nem mondtam, de a nézésem elárulta az érzelmem.

Ebédelni siettünk, ahol mély benyomást tehettünk…

Vicces voltál, és kedves, megnyugtató, illedelmes.

Sétáltunk tovább, nem akartam, hogy vége legyen.

Hogy elköszönj és elbúcsúzz tőlem.

Megbeszéltük a másnapot…

Ami reményekkel elhalmozott.

Már akkor tudtam: Te vagy a végzetem.

2017.12.01. Szeretlek!

Csend

Madár tátok,
Hullám habzik,
Az emberi arc formálódik.
Zene vagy csend?
Ricsaj és muzsika...
Bármi lehet, ha
A füled nem érzékeli
Az egészet.

A szív dalolászik,
Hangokat hallucinál...
Az agyba nóta szót muzsikál.
Egy egy rezgés,
Egy egy forrás.
Az egész olyan,
Mint egy szét szedett kollázs.

Őrültségnek hiszed,
Vagy csak nem érted...
Ha éreznéd, te is megértenéd.
Boldogan a hangokat színeknek képzelnéd.
Varázslat...
A csend, mi áthagyja a az életet,
Ha a hang számodra képzelet.

2017.11.15.

Anyai szívhez szólva

Érzem, hogy fáj neked....
Nem örül a te lelked,
Aggódsz és féltesz,
Megértelek...
De hát ez van,
Egyszer én is felnőhetek.
Nem hagylak el soha, első az álmom,
S ígérem a sors nem lesz mostoha.
Bár tudnád, mennyire fáj nekem,
Hogy te ezt érzed a szívedben...
Bár eltudnám magyarázni...
Bár tudnád, mi van velem.
Lassan láttom, idegennek hiszel.
Csak azért, mert lett döntésem.
De hát ilyen a szerelem...
Te megérthetnéd, én úgy hiszem.
Ha tudnád, ha csak egyszer mondtam volna...
A  világ benned megfordult volna.
Nem tettem, mert féltelek és igen,
Én is aggódom érted.
Ha te ezt nem is hiszed.
Hisz nem csak egy anya félt,
Hidd el, egy gyerek is  véd.
Tudom azt hiszed,
Meggondolatlan döntést teszek,
S tán otthagyom az egyetemet...
Nem. Ezt senki nem kérheti,
S a végét, senki nem jelentheti.
Szeretlek!
Tudom nehéz, most neked...
Értem én, kérlek te is értsd meg...
Rajtad kívül mást is szeretek.
Igazán, visszavohatatlanul...
S nem, nem négylábú...
Bár szőrős és tiszta lény,
Kérlek értsd meg....
Felnőttem én.

Szeretlek! 2017.10.23.

Kerek egész

Nézzem ablakomból eső cseppek zaját,
Zuhanyzóban, a kabin falán lecsapodó párát.
Dudolászom, ismeretlen ütemre,
Az is lehet, egy elfelejtett emlék szövegre.

Megmosom az arcom, s már tisztábban láttom,
Minden hol az arcod vonásait várom.
Bele nézek a tükörbe és azt képzelem...
Ott állsz közvetlen mellettem.

Bele kóstolok a kész reggelimbe,
Eljátszom a gondolattal, hogy itt vagy velem te.
Teát főzök, s várok. Jövőbe tekintek...
Kereknek láttom, a bízva álmodott egészet.

Ujjamra tekintek, mi jelképet hordozz,
Számtalan gondolat, mi nem juttat szóhoz.
Egy dolgot érzek, s ez épp elég most.
Szeretlek! - ilyen egy kerek, egész történet.

2017.10.23.

Tűnödés

Tűnödöm szűntelen...

Létezik-e a végtelen, létezik-e az örökké,
Igaz- e az életem vagy az egészet csak képzelem.

Érzem, biztosan érzem, ezt nem kétlem.
Még is, mintha nyitva lenne a kék szemem,
Elmém álmodik, a szívem hozzád fohászkodik.

Bámulatos érzés mi engem elborít.
Az elejétől, az első pillanattól...
Tudom, te vagy az álomnak hitt valóságom.

Szeretlek!     2017.10.22.