Gombóc, ki nem ehető- gyermekkénti írás

Gombóc azt hittem anya megfőzött,
Pedig szilvásat főzött.

Jöttem haza biciklivel,
Sírtam én érted óvodás szívvel.

Anyukám csak nevetett,
Te pedig futottál az utcára.

Kajáltál a szomszédságba,
Játszottál a szobácskámba.

Helyet kaptál a szívembe,
Helyet kaptál örökre.

2008.09.18.

Folti II.- gyermek versem

Olyan, mint a kezes bárány,
Ő az én kis kerge birkám.
Szamárnak is túl oktondi,
Ezért olyan cuki.
Virágot is hoz ha kérem,
Mert a szíve daliás,
A feje pedig ostobás.

2008.08.7.

Folti kutyám- egy régi darab

Kicsi, de a szíve óriási,
Miben mindig fény lakozik,
Mely soha sem alszik ki.
Mindig mosolygó a pofikája,
Csikis a foltos hasikája.
Most beteg szegény apró ebem,
Most nem ő vigasztal engem.
Kiderüt a szörnyű kor...
Epilepszia Foltosomnak nagy baja.

2008.08.4.

Ő Lehel- ismét egy régi

Kicsi szíve aranyból van,
Pici szeme engem nézne.

A kis szőre aranyozott, dús széna bogja,
Egy kis tejel össze mosva.

Pici szája, benne nyelve ezzel most
Egy párizsit le nyelne.

2008.07.23.

Lehel ne néz vissza- nagyon régi gyermek kori

Kis Lehel, kis Lehel a fák között búj el.
Csak menjél, ne néz vissza messze a cél.
Messze még, messze vár, messze jár az édes nyár.

 2008.07.20.