A világ gondját érzem én most rajta.
Kérdések sokasága, mi lelke kalitkája,
Annyi minden nyomja most a szívem.
Elfutnék, menekülnék...
Csak el, el... Messze innen.
Fáj a sok fájdalom, elnyom engem
Most az aggodalom.
Tompa vagyok, s megfigyelek.
A világtól választ remélek.
Néznek rám s nem értik...
Hogy érthetnék? Én sem értem.
Egyszerűen csak elvágyom innen.
Borús sorok, s jajgat a lélek...
Passzív vagyok, s félek.
Aggaszt a sok baj e világon,
Aggaszt a lényem e tájon.
Aggódom, s remélek.
Így e sorok lassan henyélnek.
Kell megoldás...
Kell lennie, kell erő, kell töltekeznie.
E lélek, pihen eggyet...
Új lendületet vesz...
Megáll, s már nem kérdez.
Nem keres megoldást minden gondra.
Annyit mond: "Erre nincs kompetencia".
2018.12.10.
