Mit mondhattam akkor?

Mit mondhattam akkor?

Mikor meg fogantam…

Mikor méhed gyümölcse voltam…

Vagy mikor felsírtam a műtőbben?

Akkor még nem hagyták szavak el ajkam…

Mit mondhattam akkor?

Még nem tudtam kimondani, mennyire szeretlek…

Szeretet mellett mennyire és miképpen tisztellek.

Még nem tudtam megköszöni, hogy életet adtál…

Sem, hogy tápláltál, szerettél és cirógattál.

Nem tudtam elmondani, miért téged választottalak…

Mit mondhattam akkor?

Mikor már másztam, olykor

Hajadba kapaszkodva fel felálltam…

Mikor elindultam, hogy felfedezzem a világot…

Mikor már nem tudtam elképzelni nélküled a valóságot.

Mit mondhattam én? Mit mondhattam volna neked?
Lassan… ballagva, futva, majd szaladva…

Már mondtam: „Anyuci”.

A legszebb szó, mit gyermeki ajak kiadhat…

A legtöbb érzés, mit emberi szív hallhat…

Legértékesebb, legtökéletesebb…

Sokat mondó, még is oly keveset…

Annyi mindent jelent, annyi emléket rejt…

Mit mondhattam akkor?

Mikor beteg testem gyógyítottad?

Mikor az ABC-t nekem tanítottad?

Mikor matekoztunk?

Vagy mikor a történelmet tanultuk?

Verseket gyakoroltuk?

Vicceken nevettünk?

A Kertben a pöttyös labdával játszottunk?

A konyhában együtt főztünk?

Karácsonyfát együtt díszítettünk?

Most már tudom mit mondhattam akkor…

„Köszönöm, szeretlek”.

Ezek, mik elmondják az igazat neked…

Mit mondhattam akkor?

Mikor kitapostam a rózsatövet?

Mikor összetörtem a kedvenc bögrédet?

Mikor sminkiddel játszódtam?

Vagy, mikor a könyveidet olvastam?

Mikor nem szóltam, hogy kések?

Vagy mikor eltévedtem?

Most már tudom mit mondhattam akkor…

„Elnézést kérek. Bocsánat. Szeretlek”.

2016.12.13.

Amit kérek

Szép szavak?
Tetteket kérek,
Nem könnyeket...
Nem elsuttogott ígéretet,
Nem csillagokat..
Valóságot!

2016.11.?

Látnak, és látják...

Láttak már sírni,
Látták már könnyeim,
Látják ők, kik látnak...
Elrejtett érzelmeim.
Látják, ha van mi fáj,
Látják, néha ordítanom is muszáj.
Látják, sőt hallják....
Ha káromkodom..
Pedig szitok szó a számból...
Bonyodalom.
Látják, ha könnyem bánat váltja ki,
Látják, ha a cseppeket, öröm fedi...
Látnak, igazán és egészben..
Hiába próbálom titkolni a kilétem.

2016.11.15.

Peregnek.....

Peregnek emlékeim,
Peregnek szavaim,
Peregnek, mit mondtatok..
Peregnek a hónapok.

Pereg előttem a bocsánat,
Pereg mellettem a bánat,
Pereg egyszer a szerelem....
Pereg a boldogság is velem..

Peregnek a céljaim,
Át nem gondolt álmaim,
Peregnek, az évek..
Peregnek mind azok is, miktől félek.

Pereg az egész életem,
Mint néma film, oly végtelen...
De bumm! Elhallgat...
Csendbe lett, így pereg tovább a némaság.

Érzéseim peregnek,
Könnyeim arcomról lepörögnek.
Megsebzett lelkem tovább zakatol..
El nem hullott bánat
Tovább bandukol.

2016.11.10.

Őszi mini poet

Bakancsban járni az őszben.

Közben meg - meg állni sün kutyát látni,

Avarban makkot találni,

Mókusokkal  gesztenyét vadászni.

Esőben csipkebogyót szedni,

Ködös éjszakán téli álomra szenderülni.

2016.10.21.

Fekete vagy fehér?

Fekete vagy fehér?
Teszed fel  a kérdést nekem,
A válaszom én e téren meg nem lelhetem.
Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű...
De azt tudom, hogy szinte minden nagyszerű.
Azt is  értem, miért kérdezed...
De kérdésedre választ nem lelhetek.
Ez annál jóval összetettebb...
Annyit mondhatok:
Szeretlek és mindig veled leszek.

2016.10.24.

Róka románc

Kerek erdő közepén egy róka család éldegél.

Esetlen kis róka lány az erdő be be -be tér.

Vidám lépteit nem szegi, ha van ki csontját néha elveszi.

Megbotlott a róka lány, felsegíti, ki párját megleli.

Együtt mennek boldogan léptük olykor bizonytalan...

Szerelmük erős kötelék, mit gyermek szépíthet még!

2016.10.13.

Kőműves

Fogom a téglát,
Betont keverek,
Házakat alapozok,
És épületet építek.

Segéd munkásom salakol,
Cementet tol,
Cserepet hord,
Falat pakol.

Amit megtettem,
Építettem...
Egy nap alatt lebontanak,
Pár perc alatt felrobbantanak.

Ami nekem napok voltak...
Nekik csak másodperc töredék,
Ami nekem hónapok..
Nekik egy nap is elég.

2016.09.25.

Milyen?-kérdésre felelek

Milyen? 
Kérdezed tőlem ismét...
Szörnyű és csodálatos,
Félelmetes és varázslatos.
Fáj is és éltet...
Ilyen, ilyen a hang nélküli élet.

Milyen?
Fütty szó nélkül tűrhető,
Ének szó szívvel is érezhető,
Muzsika... szívem nótája,
Anyai hang, emlékeim varázsa.
Ilyen, ilyen a csendbeli élet.

Milyen?
Szerelem hangja, szívből szól.
Szeretet hangja, a lelkek tánca.
Boldogság dala, az élet játéka.
Kedvesség operája, az emberek muzsikája.
Ilyen, ilyen a hallatatlan élet.

Milyen volt? 
Teszem fel a kérdést én...
Féltem, túl sok volt a hang...
A gondolataim meg, csendben szóltak.
Fájt a fejem, és igen... 
Zene volt, de olykor ricsaj nekem.
Ilyen, ilyen volt a halló élet.

Még is kérded...
- Miért nem? Egy próbát megér,
 én úgy érzem.
- De én nem. Nekem nem...
- Hát miért nem?
- Félek, s fáj.

Van mi hiányzik nem tagadom...
De ez legyen a legkisebb gondom,
hogy hiányzik a gyermekkorom.
- A hallás? A zene? A tánc?  - sorban kérded.

- Nem. Csak a hang,
mi szájakat elhagyja, de ez a sors.
Minden ok és okozat....
elviseltem, megszoktam, majd megértettem...
Ki merem jelenteni, hogy a csendet megszerettem.

2016.09.19. Egy új lehetőség, de szokott válasz: Nem.

Átlagos nap, átlagos versben

A gép billentyűit bámulom,
Lassan a betűket nyomkodom.
Gondolkozom és érzek...
Lassan már csak ennyiből élek.
Beszippantom környezetem hatásait,
Tanórákon oktatók tananyagait.
Vissza térek, a koli szobába,
Kinyitom gépemet, s vele az online tereket.
Beszélgetek.. inkább csak chetelek..,
Olvasok és írok, közben gondolatban máshol vagyok.
Hol otthon, hol barátokkal, hol nyaralok...
S van, hogy csak veled,
Kedves olvasom veled vagyok.
Ablakomból kinézve elmélázok a tájon,
Campus udvarát megvizsgálva,
Majd a fák lombkoronája..
Végül a legszebb az ablakomból
A hegyek rónasága.
Vissza fordulok, ismét bögre kávéval,
Az élet gondolatával eljátszom,
Hol a kávét, hol gondolataimat megízlelve
Lassan kortyolom.
Néha egy-egy nap, kifolyik egy könnycsepp,
Máskor mosolygok, nevetek...
Olykor pedig, magamnak is csak egy grimasszal felelek.

2016.09.13.

Nem sokára ismét haza

Elérkezett szeptember,megérkezett esővel,
Én is itt vagyok... ismét tőled távol..
Hiányzol... nagyon. Ez a hét után....
Megpihenni jutalom.

Alig várom, nem sokára megyek.
A kapuban állva, hangunk majd megremeg.
Ölelkezünk, mint a rég látod szerelmesek...
Holott anya lánya és a szeretet.

2016.09.08.

Könnyeid...

Látom az arcodon lesurranni,
Szemed sarkán megpihenni.
Fátyolos tekinteted,
Megrebben a szemed.

Látom könnyeid,
Látom fájdalmad, örömöd...
Meghatottságod és dühöd.
Látok mindent, mi szívedet nyomja.

Érzek mindent,
Mit nem mersz kimondani,
Érzek mindent,
Mit nem akarsz megosztani.

Látom a könnyeid...
Látom érzelmeid.
Látlak... egészben,
Teljesen, téged.

2016.08.23.

Szelid szavak

Kérdésedre válaszolok,
Válaszodra mosolyodok...
Te kiabálsz és bántasz,
Én halkan szólok...
Kérlelsz, cselekszem.
Szidsz, hát lenyelem.

Csendben ül,
Némán...
Szavak nem hagyják el ajkad.
Bámulsz...
Majd sírni kezdesz.
"Szeretsz?"- kérdezed.


Kavarognak gondolataim,
Sóhajtoznak vágyaim.
Érzéseim szaladnak.
Szavaim, lassan...
Megfontoltan haladnak.
"Szeretlek." - válaszolok szelíden.

Te csak nézel, fürkészel...
Oda lépsz és átölelsz...
Most már érzem:
Tényleg szeretsz engem.

2016.08.18.

Mai nap margójára

Tudod, olykor észre sem veszed,
de van, mi bánt engemet...
Ha a világgal küzdök, az felnyitja a szemed,
de ha veled, elfelejted....
Nem veszed észre, hogy egy egy szó mennyire bánt....
hogy szívembe gázolsz, lelkembe rombolsz.
Bár el tudnám ilyenkor mondani... hogy fáj,
de nem teszem, némán, csendben elfelejtem...

Érdekes az élet... kit igazán szerettünk,
az kéri némán, hogy ne önmagunk legyünk.

2016.08.12.

Nyár

Egy szó csupán,
Mi magával hordozz számtalan érzést,
Élményt és pillanatot...
Barátokat, családot...
Van kinek a strandot,
Másnak jégkrémet...
Van olyan is, kinek semmit sem jelent..
Nekem.. életet, szabadságot..
Friss fű illatot, gyümölcsöket...
Jó kedvet..
Hullámos lóboncot  és boldog pillanatot.

2016.07.23.

Büszke évforduló

Tudom, akkor még nem ismertelek,
Mikor e elhatározásod megszületett.

Akkor még nem tudtam,
Milyen ember vagy és voltál.

Akkor még nem is sejtettem,
Hogy milyen lesz majd a jelen.

Nem tudhattam, és te sem....
Csak reméltünk, valamit...


Mondani szokás: "Az elhatározás",
Bizony, és mellette a kitartás.

Büszke vagyok az egy évre,
Mit elértél, és mit igazán reméltél.

Kitartásod, egyik fő erényed,
Ezt biztosan tudom....

Kívánom legyen még ezer reményed,
Mit elérsz, mit elérhetünk...

Bármi mit kívánsz és szeretnél,
Sikerüljön mindig...

2016.07.14. 

Apróságok, miket élvezek

Tudod... élvezem, ha látom,
Hogy mosolyra húzódik a szád.
Hogy szemöldököd felhúzod,
Hogy hajad olykor te is babrálod...
Hogy szemed sarka mosolygásnál keskenyebb...
Hogy a hasad, nevetés közbe megremeg.
Azt is évezem, ha beszélgetünk,
Vagy ha ép egymáson nevetgélünk.
Ha csak csendesen ülünk, és hallgatunk...
Gondolatainkban elmerülve, egymásra bambulunk.

2016.07.12.

Várom...

Nagyon várom már,
Hogy mondhassam szeretlek.
Várom azt is, hogy elmeséljem neked...
Várom, hogy miként reagálsz...

Várom a percet, hogy megtud,
Mit szánok neked.
Várom a pillanatot, hogy
Elmondhassam, mit gondolok.

Várom, hogy szád mosolyra húzódjon,
Várom, hogy szemed,
Oly ismerősként felragyogjon.
Várom... a szívem kiugrik helyéből, úgy várom.

2016.07.12.

Szavakba formálni

Szavakba formálni a gondolatot oly nehéz,
Elmondani  mit hogyan élsz, látsz és érezel.
Elmondani mi az, mi szívednek kényszer.
Megosztani, mi örömöd, lelked kulcsa, fényerőd.

Elmondani mi a bánat, boldogság és félelem.
Nem tudhatod mi örök, még meg nem tudod,
Mi is az életben a te szerepköröd.
Mit tartogat neked az éj, ki számodra a fény.

Nem tudhatod mit jelent hibázni, s hibáidból okulni.
Félelemben élni, majd félelmed legyőzni.
Szeretni és szeretve lenni, mi meg nem érted,
Ki is a kincse a te lelkednek.

Nem tudhatod mit veszíthetsz még el nem veszted,
Mint ahogy az sem, milyen a győzelem,
Míg el nem éred... Nem nem tudhatod...
Nem tudhatod gondolataid szavadba formálni...

Érzéseid másnak igazán átadni.
Legyőzni belső démonod...
Meg találni igaz mi voltod.
Tanulni, javulni.

A legfontosabb még is, igazán szívből szeretni.

2016.05.30.

Truckom, búcsúzom

Négy tappancs, egy nyomat...
Hozzád szólok falka tag!

Hiányzol már, de nem mondom...
Azt mondom: Bizony, ez a sorsod.

Emlékszem az első pacsidra,
Nehezen megtanult kúszó mozdulatodra.

Tanításra, tanulásra, közös alvásra
és minden másra.

Önfeledt szórakozásra, vagy a csoki lopásodra..
Hiányzol, tud hát, el nem feledlek...
Szívemben mindig meg lesz a menedéked.

2016.05.03.

Rendhagyó bejegyzés- rendhagyó anyák napja...

Bár most nem lehetek veled,
Nem ölelhetlek, nem foghatom kezed...
Ne feledd, mindig lélekben ott vagyok veled.

Elmondom, mit még nem mondtam el neked...
Elmondom mi minden vagy nekem,
Leírom, amit csak le lehet....

 1.Oroszlán:
Nem akarok olyat írni, amit már elmondtam csomószor, így elsőre ez jut eszembe....
Védelmező, gondoskodó, erős és természetesen az Afrika királya. 
Nos ezek mind igazak rád, kivéve az utolsót, mert te nem az Afrikáé vagy, hanem az életté... 
Kitartásoddal, lehetetlent nem tűrő magatartásoddal.
Példa vagy, egy bátor oroszlán.
Szeretlek!

2.Igazgyöngy:
Mint tudjuk az életben minden ember olyan, mint a homok szemek a tengerben, aprók... de olykor a legkisebb, legszerencsésebb homok szemből némi tengeri segítéssel, melyet a kagylók adhatnak igazgyöngyök válnak. Pontosan úgy, mint ahogy te is azzá váltál.
Nem a vagyonra, az anyagi javakra célzom, mert mint tudjuk... nem az a lényeg.
Én a belső értékeid, a tulajdonságaidat mondanám kincsnek, a lényedet, hiszen számomra úgy ragyogja be a mindennapokat, mint ha vakító gyöngysor lenne.
Ezért vagy te az én legigazabb gyöngyöm az élet tengerében.
Szeretlek!

3.Tükör: 
Talán ez a szó, ami leginkább nem illik a felsorolásba, de én úgy érzem ennek is itt van a helye, mert te is ez vagy.... egy tükör.
Tükröt tartasz elém, egy példát, amelyet nekem is tükröznöm kell... viselkedést, jellemet, kitartást, szeretetet, értékeket... szóval én a te tükröd vagyok, leszek... hiszen alapvetően te vagy a legnagyobb példa az életemben, sőt... te vagy a tükröm a nevelésben és persze a kitartásban, az ősi oroszlán életösztönben... " Ne ad fel!" ezt mondod mindig... egy tükör mi jó tanácsokkal lát el, egy tükör, mi tanácsokat ad, mi tanít és élted...
Anyucikám, ez mind-mind te vagy!
Szeretlek!

4.Korona:
Bár az én koronám különbözik másokétól és nem a fejemen viselem, hordom, hanem a szívemben. Mivel számomra te vagy a korona, a legnagyobb kitüntetés és a leges legnagyobb elismerés is egyben.
Tőled kapom a legszebb értékeket, legtanulságosabb történeteket, te tanítasz te formálsz, mint egy királyt, a népe, kik a koronát a fejére helyeztetik. Számomra te vagy a nép, a korona.
Igaz király nem vagyok, de úgy gondolom mindenkinek jó ha van egy olyan koronája, egy olyan elismerése, mely formálja, alakítja és javítja jellemét.
Számomra ez mind te vagy.
Minden nap a szívemben hordalak, nem veszlek le se éjjel, se nappal, hogy mindig legyen egy hang, mi az igaz utat súgja nekem.Szeretlek!

5.Főnix:
Tűz madár egészen pontosan, ki mindig meg újulj és talpra áll, te pontosan ilyen vagy.
Egy egy akadálynál, problémánál nem hátrálsz meg, nem adod fel...
Feltámadsz, újult erővel talpra állsz és megcsinálod.
Ez vagy te, erre tanítasz, erre ösztönzöl.
Köszönöm.
Szeretlek!

6. "Csak" te:
A legnagyobb legegyszerűbb leírás talán rólad, ami leginkább elmondja ki is vagy az ez... 
Mert benne van minden lehetőség, minden cselekvés, minden esemény, minden érzelem...
Minden, amit nekem jelentesz, minden mit másoknak, minden mi vagy és bármi aki lehetsz..
Te... "csak" te... a létezés, a teremtés, a levegő, a szív dobbanás, a szeretet, a tisztelet, az erő, a gondoskodás, a víz, az élet, a mosolyok, emlékek, pillanatok, minden mit átéltünk együtt, minden mit átéltünk egymásért... a végtelen.
"Csak" te és csak én.. mi.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Szeretlek!

2016.04.25. - 30.

Tétova sorok

Annyiszor elmondanám..
Mit gondol a szívem,
De inkább az eszem, mi
Beszél olykor helyettem.

Inkább némán ülök,
Fecsegek másról...
Mint sem elmondanám,
Mi az mi a fejemben, szívemben jár.

Gondolkozzon többet,
mint gondolnátok...
Többet  mint kellene,
Többet mit érdemes...
Többet, mint lehetne.

Játék, nevetés,
Olykor semmit tevés..
Álmok, világok...
Ki-kinek valóságok.

Ennyi minden....
Ennyi féle képen.
Csak csodának nevezhető...
A kérdés... ki is a teremtő?

2016.04.23.

Hálám

Hála ami a lelkemet bejárja,
Hangos nevetés, hihetetlen felfedezés.
Köszönöm, mindent.
Mindenkit, kit utam közben megismerek,
Mindenkit, ki nélkül nem  én lennék.
Köszönöm mind azt amit kaptam,
Hisz meghálálni sosem tudtam...
Nem tudom elégszer mondani:
"Köszönöm. Nagyon köszönöm".
Hiszen, elmondani, szavakba formálni...
Lehetetlen, ennyi mindent, mit adtatok nekem.

2016.04.10.

8 soros gondolat

Tisztelet, szeretet, bizalom, boldogság...

ezek a kincsek, amit bárki megnyerhet.
Ezek melyek nélkül a földön élni nem lehet,
Én jó magam nem is merek.

Kedvesség, kitartás, vidámság

Együtt milyen lenyűgöző a hatás....
Élni emberségben, élni reménységben.
Együtt, egymás mellett, egymásért.

2016.04.04.

Várakozás

Oly szép és olyan megható,

Valamit várni, valakit várni.

Bármi, amiért megéri

Az idővel táncot járni.

Egy pillanatért, egy ölelésért,

Egyetlen szóért, bármiért.

Melegség járja át a szívünk,

Mikor az időben oda érünk.

Várakozom, várakozol,

Várakozunk...

Az idővel mindig tangózunk.

Minden lépés egy-egy pillanat.

Számtalan érzés,

Rengeteg emlék, 

Ami magával ragad.

Várakozom, folyton táncolok...

Az élet egy fellépés, amit  imádok.

2016.03.18.- Pár nap és érkezem haza

Élj!

Tikk-takk, tikk-takk,
Kattog az óra, tellnek a percek.
Az időnk egyre kevesebb,
Ebbe szívünk megremeg.

Éld hát meg! Nevess! Szeress!
Ne csak ábrándokat kergess,
Légy bátor, olykor vakmerő....
Hisz az élet oly kecsegtető.

Mond ki a véleményed,
Néha csak hallgass, ameddig teheted!
Kérj, adakozz és ne félj,
Lesz olyan, ki veled együtt remél.

Mindig bízz a holnapban,
De sose feled a múltad...
Használd ki a percet,
Mit a ma adott neked!

2016.03.03.

Élet, hát ne feled...

Annyira hiányzol,olykor annyira fáj,

Legszívesebben ordítanám: Meg állj!

Ne hagy kérlek itt,

Ne enged, hogy feladjam!

Tartsd bennem a lelket,

Ha kiakadtam!

Gyengének érzem magam,

Mikor eső esik.

De tudom, ha holnap felkelek,

Én nyerek!

A csatákat te nyerheted,

De a harc, a legvégső ütközet...

2016.03.01.

Sárkánybarlang

Hazánk legszebb tájain,

Dunántúl dombjain.

Lakik ő, kit fenevadnak hisznek,

de nem is ismernek.

Hitegetnek, mesélnek…

sárkányszerű szörnnyel ijesztgetnek.

Tűzokádó, veszélyes, szinte már förtelmes…

Máshol őt istenként tisztelik, lényét dicsérik.

Ábrázolják vidámnak, nagynak, kevélynek és szelídnek.

Csupa csupa jó, máshol félelmetes hüllőnek.

Igazából sárkányunk barlangjában meghittség honol.

Az ő szívében elfogadás harangjának dala szól.

Nem hibáztatja, kik elítélik, hisz ő azt mondja,

Hogy nem is ismerik.

Mindenki beléphet birodalmában,

Mesék országába, sárkányok barlangjába.

Megismerheted, megszeretheted.

Mindez a te belső lényeged:

Ne ítélkezz, ne feled!

2016.02.10.

Levél édesanyámhoz

Drága Anyuci,
Annyi mindent mondanék...
Annyi mindent mesélnék.
Annyi minden lenne,
Amit megosztanék veled.
De a távolság most is köztünk lebeg.
Tudom ezek csak kilométerek...
A mi szívünk erősebb, de még is...
Leírni ennyi dolgot nem lehet.
Úgy szeretnék minden este
Elköszönni tőled, megölelni, meg puszilni...
Amit csak lehet.
Elmondani mennyire szeretlek,
mennyire tisztellek és mennyi mindent köszönök neked.
Tudom, hogy tudod mennyire hiányzol,
Én is érzem a hiányt nélküled.
Minden nap a kitartás éltet,
Hogy mínusz egy nap és otthon lehetek.
Otthon veled, velük, együtt.
Most is csak őrlődöm, gondolataim kergetem.
Mit is mondhatnék, hogy jól kifejezzem...
Egy dolog biztos, kifejezni lehetetlen.
Elmondani is oly nehéz, amit akarok...
Éreztetni veled mindent, amit gondolok.
Kérlek tarts ki! Légy oly erős, ahogy ismerlek!
Hamarosan karjaidba lehetettek!

2016.02.22.

Zene, hova lettél?

Rég is volt, mikor hallottalak,
Mikor még értettem a szavad.
Rég volt, mikor lábam ritmusodra járt.
Mikor még szívem veled együtt kalapált.
Lábaim irányította rezdülésed...
Körbe fogott az ütem és az érzelmek.
Hiányzol, minden nap,
Minden percben elképzelem, hogy te vagy.

Az életem akkor megszakadt,
Valami elragadott téged tőlem...
Valami nagyobb erősebb,
De én megígértem, hogy
Sosem feledlek.
Emlékezni fogok a táncra,
A hangra, a dallamra, a zenére..
Madár dalra és megannyi mesére...

Rég volt, jó volt tudom...
De miért csak volt?
Sokáig reméltem, hogy álmodom,
Hogy csak egy állapot,
Ami lassan véget ér, és ismét itt leszel.. te meg én.
Tévedtem, nem jöttél, már nem hallak.
Néha azért látlak, álmodom...
Te és én együtt ismét, úgy hogy fúj a szél..
Nem csak érzem hallom is, de te elvesztél.

Kereslek, kutatlak, várlak...
Minek ámítom magam?
Nem hallak... sem a madarakat,
Sem az anyukámat, semmit, csak az emlékeim játszanak.
Néha már ők is elhagynak... oly rég volt...
Rég élveztelek, rég éreztelek...
De a műtéttől rettegek....
Mond el hát...
Mond el Zene, mit tegyek?

Ne hagyj el.. szépen kérlek..
Enged, hogy bőröm érezzen,
Engedd, hogy nyelvem beszéljen.
Hagyd meg legalább a szavakat,
Hogy mondatba foglalhassam a gondolatomat.
Ne enged, hogy mások is észre vegyék...
Taposs a fékre! Állítsd meg!
Ne enged elveszni, amiben még hiszek.

Nem mutatom másoknak, mennyire hiányzol...
Nem mondom el, mennyire fáj,
Minden egyes ütem, ami a fejemben jár.
Leplezem, hogy én nem ismerlek már...
Leplezem mások előtt, de néha ki mondani is muszáj.
Mosolyogva mondom: Csend.
Nekem ez jutott.
Mert a fülem cserben hagyott.

2016.02.14.

Kettőség

Bizakodva kezdtem,
Bár sokat nem reméltem.

Féltem, hogy elveszek...
Mint vitorlás a tengeren.

Homok szem, egy órában...
Leány a nagy városban.

Még is, azt mutatom erős vagyok..
Vagy átejtem magam?

Én lennék az ki nem tudja,
Mi a szerepe a színdarabba?

Kérdések...
Választ nem lelek.

Rettegek, félek, reszketek,
Olykor még én is depibe esek.

Kívül sokak látják a sárkányt,
De kevesen érzik a belső bárányt.

Megteszem, szolgálok, segítséget adok.
De olykor én is másra szorulok.

2016.02.11.

Sajnálom

Sajnálom vétkeztem, megbántam, elhittem.
Sajnálom élek még, dobban a szívem.
Sajnálom más lettem talán új házat is vettem.
Sajnálom, hogy ismertél, hogy egykor szerettél.

Sajnálom, hogy véget ért,
Sajnálom, hogy vége lett.
Sajnálom, hogy bántottalak
Sajnálom, hogy megtapostalak.

Sajnálom, amiket tettem.
Sajnálom, hogy mindezt én tettem.
Sajnálom, hogy így ért véget.
Sajnálom, hogy a bosszú folytatása lett.

Nem akartalak bántani,
De bunkó vagyok jól tudod.
Jogos, hogy már nem bírod.
Sajnálom, hogy ezt tettem...
De nem csak én vétkeztem.

Sajnálom, hogy utálom a rózsa színt,
Sajnálom, hogy változtam egy kicsit.
Sajnálom, hogy közeleg a karácsony.
Sajnálom, hogy ajándékom, neked át nem adhatom.
Sajnálom, hogy levelem láng börtönbe vetetted.
A lényeget talán meg sem érteted.

Sajnálom, hogy véget ért.
Sajnálom, hogy vége lett.
Sajnálom, hogy bántottalak.
Sajnálom, hogy megtapostalak.

Sajnálom, hogy érzéseink változnak.
Sajnálom, hogy elmentél...
Tőlem el sem köszöntél.
Sajnálom a percet....
Sajnálom az emléket,
De téged soha el nem feledlek.

2013.11.21.

Eddig mi történt velem...

Csak pár nap,
Egyetlen akadály...

Végtelen türelem,
Kitartás, tenni akarás.

"Meg tudom csinálni!
Meg akarom csinálni!

Meg kell csinálnom!
Jól kell csinálnom!"

Ez jár a fejembe napok,
hetek, hónapok óta már.

Olykor feladnám...
emberből vagyok fáradok.

Azt mondják: "Több alázat!"
"Fogd vissza magad!".

Kérdem én: Akkor is itt lennék?
Még mindig maradhatnék?

Persze.... a válasz adott:
Nem.

Erre én: "Nincs is több kérdésem".
Fura véletlen....

Az élet egy játék és nem
csere kereskedelem.

"Büszke, dacos, őszinte....
Nem gondolkodik a válaszon sohase."

Igen tényleg.
Büszke vagyok, azokra, akiket ismerek.

Büszke vagyok az életre, amit élhetek.
Büszke vagyok arra is, hogy van véleményem.

Dacos vagyok... szinte minden helyzetben.
De ez az, ami itt tart engem.

Őszinte... kegyetlenül, felmérhetetlenül...
Szinte már égetően, sokszor számomra is kegyetlen.

Nem gondolkodik... de gondolkodom,
Csak  számomra fontosabb dolgokon.

Valahogy így van...
Valóban, nem vagyok jó ember.

Tényleg hibázom,
Olykor nagyokat bakizom.

Erősnek, sebezhetetlennek mutatom magam.
De mi van, ha ez az én burkom?

Ez mitől igazán félek?
Hogy rájönnek, legbelül én is rettegek.

2015.01.18.