A legszebb ajándékom

Karácsonyhoz közeledve,
Elmondhatom végre...
Megkaptam már ajándékom,
S nem csak erre az évre.

Egy életen át csodálhatom,
Ragyogását ámulhatom.
Varázslatát  tekinthetem,
S elmondhatom:
Az életben ő a legjobb nekem.

Szeretet ünnepe közeleg felénk,
Emlékek éke, mi az élet egyik érdeme.
Mosolyod ennek, az értelme.
Boldogságot, az életem szépsége.

2017.12.21.

Már akkor tudtam

Szerelmes pillantással néztem feléd.

Mosollyal ajkamon közeledtem eléd.

Megálltam pár lépésnyire…

Levegőt vettem és vártam, minek kell jönni-e.

Néztem le majd fel, s feléd.

Megérkeztél, elém léptél.

Köszöntünk.

Sétában megállapodva lépkedtünk.

Össze-vissza beszéltem, megpróbáltam megállni…

De ismersz már, nekem az lehetetlen.

Néztelek, miközben beszélsz vagy én beszélek.

Nem mondtam, de a nézésem elárulta az érzelmem.

Ebédelni siettünk, ahol mély benyomást tehettünk…

Vicces voltál, és kedves, megnyugtató, illedelmes.

Sétáltunk tovább, nem akartam, hogy vége legyen.

Hogy elköszönj és elbúcsúzz tőlem.

Megbeszéltük a másnapot…

Ami reményekkel elhalmozott.

Már akkor tudtam: Te vagy a végzetem.

2017.12.01. Szeretlek!

Csend

Madár tátok,
Hullám habzik,
Az emberi arc formálódik.
Zene vagy csend?
Ricsaj és muzsika...
Bármi lehet, ha
A füled nem érzékeli
Az egészet.

A szív dalolászik,
Hangokat hallucinál...
Az agyba nóta szót muzsikál.
Egy egy rezgés,
Egy egy forrás.
Az egész olyan,
Mint egy szét szedett kollázs.

Őrültségnek hiszed,
Vagy csak nem érted...
Ha éreznéd, te is megértenéd.
Boldogan a hangokat színeknek képzelnéd.
Varázslat...
A csend, mi áthagyja a az életet,
Ha a hang számodra képzelet.

2017.11.15.

Anyai szívhez szólva

Érzem, hogy fáj neked....
Nem örül a te lelked,
Aggódsz és féltesz,
Megértelek...
De hát ez van,
Egyszer én is felnőhetek.
Nem hagylak el soha, első az álmom,
S ígérem a sors nem lesz mostoha.
Bár tudnád, mennyire fáj nekem,
Hogy te ezt érzed a szívedben...
Bár eltudnám magyarázni...
Bár tudnád, mi van velem.
Lassan láttom, idegennek hiszel.
Csak azért, mert lett döntésem.
De hát ilyen a szerelem...
Te megérthetnéd, én úgy hiszem.
Ha tudnád, ha csak egyszer mondtam volna...
A  világ benned megfordult volna.
Nem tettem, mert féltelek és igen,
Én is aggódom érted.
Ha te ezt nem is hiszed.
Hisz nem csak egy anya félt,
Hidd el, egy gyerek is  véd.
Tudom azt hiszed,
Meggondolatlan döntést teszek,
S tán otthagyom az egyetemet...
Nem. Ezt senki nem kérheti,
S a végét, senki nem jelentheti.
Szeretlek!
Tudom nehéz, most neked...
Értem én, kérlek te is értsd meg...
Rajtad kívül mást is szeretek.
Igazán, visszavohatatlanul...
S nem, nem négylábú...
Bár szőrős és tiszta lény,
Kérlek értsd meg....
Felnőttem én.

Szeretlek! 2017.10.23.

Kerek egész

Nézzem ablakomból eső cseppek zaját,
Zuhanyzóban, a kabin falán lecsapodó párát.
Dudolászom, ismeretlen ütemre,
Az is lehet, egy elfelejtett emlék szövegre.

Megmosom az arcom, s már tisztábban láttom,
Minden hol az arcod vonásait várom.
Bele nézek a tükörbe és azt képzelem...
Ott állsz közvetlen mellettem.

Bele kóstolok a kész reggelimbe,
Eljátszom a gondolattal, hogy itt vagy velem te.
Teát főzök, s várok. Jövőbe tekintek...
Kereknek láttom, a bízva álmodott egészet.

Ujjamra tekintek, mi jelképet hordozz,
Számtalan gondolat, mi nem juttat szóhoz.
Egy dolgot érzek, s ez épp elég most.
Szeretlek! - ilyen egy kerek, egész történet.

2017.10.23.

Tűnödés

Tűnödöm szűntelen...

Létezik-e a végtelen, létezik-e az örökké,
Igaz- e az életem vagy az egészet csak képzelem.

Érzem, biztosan érzem, ezt nem kétlem.
Még is, mintha nyitva lenne a kék szemem,
Elmém álmodik, a szívem hozzád fohászkodik.

Bámulatos érzés mi engem elborít.
Az elejétől, az első pillanattól...
Tudom, te vagy az álomnak hitt valóságom.

Szeretlek!     2017.10.22.

Görbe vonal az arcomon

Azon tűnődöm, mi volna jó...
Szárazföld vagy tengeren lévő hajó?
Vonattal utazni vagy szárnyakat növeszteni?
Ballagni lassan, vagy hintázni izgatottan?

Megállni és várni?
Netán futva eléd sietni?
Kérdezni vagy felelni?
Okosnak gondolni, vagy ostobának tünni?

Túl sok kérdés, egyetlen versben...
Kevés válasz jár az emberi létben.
Megállok, s nézek. Az égre tekintek.
Rád gondolok, közben azcomon
egy görbe vonalat húzok.

2017.10.15.

Értekezés a tükör előtt

Nézem az arcot,
Oly ismerős...
A tekintet, zavarba ejtő,
S tán rémisztő.
Mosolyog az orca, villan a fogsor...
Még is, mintha igaz nem volna.
Nézem hosszasan tűnődöm...
Ez mind álca?
Tényleg ilyen ostóba volna?
Mosolyog- e, vagy meggyötört?
Egy dolgot tudok, boldok, s ezért mosolyog.
Reméel, kimondani félelmét nem fél.
Szeret, őszintén s tisztán...
Ez a mosoly az orcán.

2017.10.13.

Hatás, mit gyakorolsz rám

Kinyitod ajkad, s olvasom sorodat.
Rám nézel, s tekinteted átölel.

Én is nézlek, közben fejtegetlek...
Szemedben, számtalan kérdésre feleletet lelek.

Ölelésed forró, szenedélyes...
Ez az érzés olykor kisértetéjes.

Ezektől leszek én magam is teljes.
Veled tapasztalom az életet.

2017.10.12.

Töprengés

Néz rám.Néz meg.

Mit látsz?Mit érzel?

Van benned félelem?

Van egyáltalán bármi érzelem?

Kérdésed támadt-e?

Van-e benned gondolat?

Van valami, bármi ami te vagy?

Mit gondolsz ki vagyok?

Angyalod, vagy démonod?

Ellenséged, támaszod?

Senki vagyok?

Minek látsz hát?

Mit gondolsz?

Kérdezel, vagy válaszolsz...

2017.10.12.

Kérlek....

Kérlek, mutass nekem világot,
Kérlek, mutasd meg az eltitkolt igazságot.
Mutass nekem valóságot, igaz, tiszta jóságot.

Kérlek, taníts meg az életre.
Kérlek, taníts meg az igaz szeretetre.
Taníts a bizalomra, a tiszteletre és a végtelenre.

2017.10.03.

Nézlek

Sétálok, s szelő fújja illatod.
Nevetek, levegőben érzem kacajod.
Kérdezek, s már választ is adtál.
Nap fénye melegít, a szívem is csak a tiéd.

Nézlek, míg csendesen alszol,
Vagy ép, mikor homlokod ráncolod.
Egy - egy gondoladtól, a szemöldököd felhúzod.
Fél mosolyra nyitod ajkad,
S láttom fehér fogsorod.

Nézlek, s látlak,
Érezlek, s veled álmodom,
Ennél már csak az a szebb,
Hogy az álmom lett a valóságom.

2017.09.16.

Hiányzol

Hiányzol, bár nem sokat kell várnom,
S tudom az út hossza nem is olyan távol.

Nem telik el úgy pillanat,
Hogy a gondolatom nem te vagy.

Nincs úgy létezés,
Hogy nem kísér ez az érzés.

Szeretlek!

2017.08.25.

Egy dallam

Játszom magamban egy dallamot,

Eddig számomra ismeretlen szólamot.

Kincset leleltem ebben az ütemben,

Dalom végig kísér már nem kétlem.

Táncra hív e bájos ismeretlen...

Ritmusra mozog minden testrészem.

Kecses, kedves dallam,

Szenvedélyes ritmus, lágy szólam.

2017.08.01.

Kettős párbeszéd

Mikor született bennem meg?
Nem tudom...

Akartam-e?
Féltem, s félni gyakran fájdalom.

Hogyan történt?
Észre vétlenül.

Meddig tart ez?
Egy életen keresztül.

Mi történt?
Megszerettelek, majd szerelmes lettem.

Létezik ilyen?
Már tudom, nem csak a mesékben.

Mi hát ez?
Maga a  szerelem.

2017.07.13.

Táncról

Egy, két, há és lép...
Valahogy így kezdődik minden.
Igy lesz tánc ritmusra bontva.
Nem kell más,  csak szív,
S egy dallam, mi táncolni hív.
Nem kell nagy mutatvány,
Nem kell hatalmas pompa,
A lényeg, hogy szíved az égig sodorja.
Ettől lesz a tánc móka.

2017.07.02.

7 sorocska

Megérintettél,
Nem csak fizikai léteddel...
Sőt sokkal inkább szellemi lényeddel.
Annyiszor mondtam már...
Elkopni nem hagyom,
Őrizni örökké fogom.
Szeretlek.

2017.07.02.

Hajnaltól alkonyig

Meg látni valamit
Más, mint érezni.
Leírni azt olyan,
mint megfesteni.
Számtalan módon,
Számtalan formában...
Egy jelentéssel,
Egy érzelemmel...
Egyetlen személlyel.

Látomásnak tűnhet,
Mit Hold és Nap feltüntet...
Valós lenne? Vagy álom?
Ábrándos hajnal,
Mi alkonnyá  forr...
Napkeltével kezd,
Élet éjjelébe fest.

2017.06.23.

Boldog Névnapot!

Egy kincsnek kívánok,
Kit fentről kiszemeltem, 
Lent pedig az élete részese lettem.
Megtanított harcolni, soha fel nem adni.
Hinni és bízni, de mindig okosan átgondolni.
Emellett még számtalan dolgot tanított,
Nem várta el tőle senki,
De mindig jóra biztatott.
Meg mutatta, mit jelent az a anya szó,
A gondoskodó és a szeretet,
Hisz mi egymásnak vagyunk, ezt soha el ne feled.
Bár már sokszor átírt sorok ezek..
Még is ezekben van minden hála és köszönet.
Nem mondhatok mást, mint ezt a nevet te büszkén viseled...
Hisz ezen a néven egy igazi példát ismerhetnek!
Szeretlek!

2017.05.29.

Akarsz-e?

Akarsz-e velem játszani? 

Akarsz-e velem élni?

Éltetni, lélegezni, remélni,

Félni, figyelni, alkotni, szeretni?

Akarsz-e pipacs mezőn heverészni,csillagokat nézni?

 Eltévedni és megkerülni, ölelkezve összebújni?

Élvezni esőt, napsütést, hóesést és szellőt?

Pancsolni örömben, támaszként állni bánatban?

Akarsz-e kutya nyálas lenni velem? 

Reggeli kávét inni mellettem?

Szeretnél-e velem ébredni,

Velem feküdni, álmodni és örök táncot járni?

Szeretnél-e velem és rólam mesélni? 

Akarsz-e hát a végzetem lenni?

2017.05.30.

Hol itt az értelem?

Világot megrendítő
Vad álmokat képzelgek.
Szívet melengető
Dallamot dúdolok.
Lépéseimben kilométereket teszek,
Hogy hozzád közelebb legyek.
Nem tudom mikor, s miért
Adódott így a dolog.
Nem is értem,
válaszként nem lelem...
Reménykedem.
Képzelgő ész,
Zengő szív..
S rengeteg érzelem....
Kérdem: Hol itt az értelem?

 2017.05.15.

Emlékeket felidézek

Fátyolos sorokat írok,
Homályos emlékeket élénkítek.

Nem szándékosan teszem,
Még is  ezekről értekezem.

Leirnám mi fájt, s mi bántot,
De nem teszem... Várok.

Emlékekbe elbújva,
Új csodákat várok.

2017.05.12.

Első találkozásunk emlékére

Izgultam..
Remegett kezem,
Le fel cikázott a gyomrom..
Kezem izzadt,
A szívem meg bolond dallamot játszott.
Valahogy így indultam...

Megláttalak a  tömegben,
Szemeddel kerestél engem.
Én feléd igyekeztem, te pedig hozzám.
Találkoztunk. Tekintettünk össze ért.
Láttam a kérdéseket... ölelés, puszi, netán semmi?
Én sem tudtam, ezért: semmi.

Benned is lejátszódtak a kérdések.
Össze vissza beszéltünk,
Legalább is én igen.
Elindultunk.
Be ültünk enni, gyorsan eszel.
Négy sajtos pizzát a pincér szemében
Én kértem, talán nem véletlen...

Hoztál kártyát, én vizet...
Fizettél, távoztunk...
Féltem, hogy akkor ennyi volt...
Sétáltunk, beszélgettünk,
Lassan elmúlt az izgulásom...
Persze nem akartam, hogy véget érjen...
A napom veled.
Ilyenkor mit is tehetek?
Remélek.

Megmutattad hol éltél,
Temesvár utca virágzását...
Telt az idő.
Elmentünk a parkba...
Ott a naplementében üldögéltünk egy padon.
Nem tudom te közben figyelted-e,
Én láttam a le menő nap sugarait.
Néha ki nem mondott szavaid.

Elmentünk a Tesco-ba,
Majd a játszó térre,
Hol oda adtam neked,
Megrajzolt jellemed.
Csövet másztunk,
Ami nem volt olyan jó móka.

Elhoztál. Megöleltelek...
Az illatod, az hogy érezhettelek...
Ma ismét az időből egy keveset
Veled tölthetek.

2017.03.18.

Értekezem önmagammal

Mikor rólad álmodom,
szebb lesz a másnapom.

Mikor veled vagyok,
boldogabb a szív.

Olyankor nincs, ami az
ágyba vissza hív.

Mikor veled táncolok
ékesebb a forgás,
s nemesebb a dal.

Erre a korra nincs
még megoldás.

Veled zöldebb a fű,
és kékebb az ég.
A madár dal is oly szép.

Nap nap után egy ütemre jár.
Nagyszerű érzés, mi ezzel száll.

Te vagy a gondolatom,
a ritmusom, betegségem,
s mindenre a gyógyír nekem.

Függő lettem, de nem érted
és nem általad.
Csak szeretem, ha velem vagy.

Minden pillanatban téged várlak,
Mindig, mindenhol téged látlak.

2017.03.26.

Vallom megint, minden évben: Anyák napi sorok

Közeledik anyák napja.
Hullik már az orgona.
Szerettettem nem múlik,
Évek alatt folyvást mutatkozik.
Mindig más színben,
Más ízben lelkesedik.

Annyi mindent mondtam már,
Annyi félét írtam már...
Ha azt hinnéd a repertoár véges,
E képzeleted téves.

El tudom mondani,
Mit madarak dalolnak.
Meg tudom mutatni,
Mit levelek játszanak.
Eltudom mesélni fák énekét,
Bőrödön éreztetni....
Természet igéjét.

Elmondani minden élőnek,
Ki szülte, ki nevelte...
Ki dédelgette, kinek
Ki az egy szem csemetéje.
Neked én, s nekem te a szülém.

Annyiszor mondtam,
Annyi féleképp...
Tudom, még mindig nincs elég.
Nincs elég "Szeretlek".
Nem lehet, annyiszor írni, mondani...
Sőt mutatni sem, hogy megállja igazát, e világi életben.

2017.02.28.

Szösszenet

Homokóra pereg,
Homokszem szendereg...
Mágnesként vonzza szíved
A lelkem, még nem tudom hogy lehet.

Emlékek keletkeznek,
Miket előre gyártunk.
S tán nem csak én,
Hanem mindketten várunk.

2017.04.14.

Vallom- más...

Mikor először írtam,
Nem tudtam.
Reméltem, bár nem tudhattam.
Bizakodtam, alkothattam...
Gondolattal eljátszottam.

Megmutattam? Nem.
Megmutatom e valaha?
Nem tudom...
Más most a gondolatom.
Neked szánom, s ezt nem bánom.

Tudtam akkor?
Nem tehettem.
Bíztam hát?
Mi mást tehettem....
Vallom más,
Ez nem is vitás.

Szabad vers?
Fabula?
Hexameter-e minden sora?
Egyik sem...
Furcsaság, különös sorok...
Éles váltások és határok.
Más....

Ez csak egy elrontott vallomás.

2017.04.03.

Színésznek lenni

Tudom, miért lenne jó színésznek lenni...
Egy egy szerepért nem ítélne el senki.
A színpadon kiadhatnám könnyeim,
Dühöm, fájdalmam  és kételyeim.

Ezek mellett örömöm, boldogságom...
Egy egy meg nem valósult álmom.
Minden szerep egy egy esély,
Minden szerep, egy egy szelet én.

Olyan jó volna, néha szinpadon állni,
Onnan a tömegbe kiáltani,
Meg fordulni, felnevetni hangosan,
Szembe állni, és sírni...


Nem kellene magyarázkodni...
Elég lenne azt mondani: Szerepet játszom.
Emberek szemébe egy egy arcot mutatni,
Magamnak  tükröt tartani...

Néha jó lenne színésznek lenni...
Egy egy szerepért nem ítélne el senki.
A színpadon egy színész lenni,
A szerepben, önmagamból egy szeletet adni.

2017.04.02.

Tűnődés általad

Hogyan köszöntselek?
Mit mondjak neked?
Mit kérdezzek?
Egyáltalán mi az amit felvehetek?
Öljelek meg? Adjak puszit?
Mondjam: "Vártalak."
Rengeteg kérdésem támadt...

Elmondjam kedvellek?
Epekedve várom a percet?
Izgatottan várom nevetésed?
Ha csak egy percre is,
Lássalak és érezhesselek téged.

Hogy csevegjünk, vagy csak nézzünk...
Reméljünk és érezzünk...
Nem tudom, hogy tetted,
Hogy így megkedveltelek.

2017.03.02.

Sorok...

Sorokban leírni nem tudom,
Igazán bemutatni nem fogom.
Gondolkozom, bízok és remélek.
Tavaszi szél, eső, nap, amit érzek.

Bámulatos, varázslatos, igaz,
Gyengéd és szenvedélyes...
Kegyes a csók, bizalmas az ölelés...
Ez mind mind okos döntés.

Meglepetés, álmok,
Várva várt találkozások.
Össze ért tekintettek.
Remények és tervek...

2017.03.20.

Segíts!

Segíts kérlek!
Adj választ a kérdésemre!
Mond el, mit tegyek!

Mi az, amit mondhatnék?
Ember élet itt most a tét.
Nem értem....

Hogy történhetett?
Miért kell, hogy bele keveredjek?
Zsigerből utálom....

Nőként, undorodom.
Emberként... Gyilkosság!
Ordítanám: Fáj!

Hallgatok...
Támogatnom kell.
Tisztelni a döntést.

Ez a helyes...
Még ha nem is ezt gondolom.
Ez már, legyen az én bajom.

Kiállni érte, kiállni mellette...
Barátként ez mit tehetek.
Ezt megteszem.

Kérlek, segíts!
Segíts, hogy segíthessek,
Hogy most is ember lehessek.

2017.03.16.

Levelek hozzád

Levelek, miket borítékba teszek,
Megcímezem, de a postáig el nem viszem.

Hozzád írom, neked formálom...
Gondolataim veled, azokban is megosztom.

Minden héten egy-egy levél,
Egyikben öröm, másikban a bánat is utol ér.

Benne van a nevetésem,
Olykor egy- egy elhullajtott könnycseppem.

Érzéseim, gondolataim, miket neked címezek,
Hozzád eljuttatni viszont nem merek.

Félek tőle, sőt szinte rettegek,
Mi lesz, ha olvasod a levelemet.

Leírom benne a napom, a vicces pillanatom,
Szomorúságom, nélküled eltöltött magányom.

Leírom hiányzol, leírom félek...
Leírom a kérdéseimet is miket feléd intézek.

Leírom szeretlek, leírom tisztellek,
Azt is  megírom, hány napot kell még várnom.

Sorokba foglalom kételyeim,
Szavakká formálom érzéseim...

Közben azon gondolkodom,
Hogy mondjam majd el neked...

Van pár levél, feléd intézet.

2017.03.16.

Idő a térben

Nézem az időt, mi fogva tart.
Nézem a teret, mi tovább hajt.

Egy lépés előre, másodperc a veszte.
Teret nyerek, időt veszitek,
Ilyen az élet...

Mi van ha tévedek?
Időmből adok, teret kapok.
Irányt mutat, várakoztat.

Most még is azt hiszem...
Időmmel gazdálkodom,
Térben meglelem szabadságom.

Ellopott időm, vissza nyerem,
Az elhagyott teret felfedezem.

2017.03.13.

Fátyolos sorok

Mi egyebet mondhatnék?
Szépség, reménység...
Egy cseppnyi kétkedés,
Hosszúnak tűnő ébredés.
Szerencse, öröm,
Mosoly és könny.
Ez lenne talán?
Nem hiszem.
Több mint, amit leírok,
S tán több mint, amit gondolok.
Egyszerűen csak érzem.
Ez, mi reményt ad nekem.

2017.03.10.

Tavasz váró

Tavaszodik, illatozik,
A legtöbb, mit kívánhatok
Hamarosan megjelenik.

Megjelenik a virág,
A rügyek a fán...
Az illatos mező nem
Csak emlék kép lesz csupán.

2017.02.27.

Azt kérdezik hiszek-e?

Mondhatnék erre egyet s mást,
A válasz összetett ez nem vitás.
Mondhatnám hiszek,
Mondhatnám nem,
Az igazat megvallva,
Pontos válaszom nincsen.

2017.02.18.

Tanulság

Lelkemben érzem,
Tombol a tánc,
Zene hajtja lábam...
Érzés járja át vállam.

Kezem megpihen,
Melegre vágyik.
Szívem muzsikál,
Szeretve bízik.

Megtanultam:
Feladni, sosem.
Mosolyogni mindig.
Reménykedni az emberekben végig.

2017.02.24.

Most figyelj!

Darabokra szedtél, hát kiraktam magam.
Össze törtél, újból építettem magam.
Minden részem megcincáltad,
Van mit megcsócsáltál, porba tiportál.
Nem baj. Talpra álltam, ezt te sem vártad.
Megmutattam... harcra készen,
Milyen is vagyok én, úgy egészben.

Harci kedvem nem vesztettem,
Kitartásom lett az életem.
Csatában megígérem,
Én leszek a nagyobb szörnyeteg.
Kezemhez nem tapad vér,
Ajkamhoz szitok szó sem,
Még is én leszek, ki diadallal
Hagyja el a csata teret.
Én mosollyal győzedelmeskedek.

2017.02.15.

Elbambulva, bolondos tűnődés

Tűnődöm a perceken,
Valóságnak vélt meséken.
Tűnődöm  nappalomon,
Éjjelemen és hajnalomon.
Ezzel várom életem egy alkonyon.

Tűnődöm szeretetten, bánaton...
Irigységnek, haragnak mondott
Démonokon.
Tűnődöm betegséget mi gyógyítaná?
Könnyeket, mi csillapítaná?

Legtöbbször ezek a gondolataim...
Vagy olykor őrült morajaim...
"Egy bolond százat csinál.."
Mentségem, olykor vonyítani is muszáj.

2017.02.11.

Várni annyi...

Várni annyi, mint megélni.
Megélni a percet, a pillanatot...
Megélni mindent, mit te adtál nekem.
Megélni az örömöm, boldogságom veled.

Megélni a tekintetettet...
Várni a személyes perceket.
Várni a közös nevetést...
Butaságnak tűnő két személyes csevegést.

Várok már egy ideje...
Várok én még, ha így kell lennie.
Várok izgalommal, örömmel,
Kíváncsisággal fűszerezve.
Várok rád, és a veled töltött időre.

Várok, várakozom,
S többször újra gondolom...
Újra latba veszem...
Vajon milyen lehet...
Ugyan mit szerethet...

Várakozom, kérdéseket gyártok,
Történetet kreálok...
Válaszokat várok...
Hisz egyszer megélem majd
Veled a pillanatot.

2017.01.29.

Szép álmokat...

Elköszönök mára..
Szép álmokat kívánva,
Kívánok még repdeső bogarakat,
Szárnyaló angyalokat.
Elköszönésem még nem ért véget...
Kívánok finom kávét,
Reggelit az ágyba,
Kellemes, őszinte mosolyt
A mindennapokra...
Álmaidban angyalokat...
Reményeket, személyeket,
Bármit ami boldoggá tehet téged.
Ezzel kívánok Jó éjszakát neked!

2017.01.30.

Ki vagyok?

Ki vagyok?
Teszem fel a kérdést...
Átok, bűbáj, varázslat?
Virág, felhő, Hold vagy a Nap?
Élet, halál, teremtés, és elvetés?
Boldogság vagy bánat?
Ki kinek csak szemfény vesztés...
Lány, nő, hölgy vagy csak nőcske?
Játék, kincs, feledés?

Ki vagyok neked?
Angyalod vagy démonod?
Mond, neked ki lehetek...
Voltam már múlt, s vagyok jelen...
A kérdés: jövő leszek-e?
Leszek-e  anya, feleség, mama?
Hallucinálok- e majd mesét valaha?

Utolsó csókom kié lesz?
Lesz-e majd kit ölelhetek?
Vagy netán marad nekem a végtelen természet?
Leszek-e harcos, csatár, hős e világon?
Leszek-e valaha arcokon nevetés?
Vasárnaponként, lehetek-e semmit tevés?

Lehetek-e kihez hozzá bújsz, ha van mi bánt?
Lehetek-e ki vállát adja, ha arcod könny áztatja?
Lehetek-e a barátod, a lelki társad, a tükröd?
Lehetek-e álmod, s én lehetek tán a valóságod?
Lehetek-e ki lázad oltja?
Lehetek-e vérző sebed gyógyítója?

Lehetek-e az, ki feldobja napod?
Ki kedvességgel eláztatja a holnapod?
Lehetek-e ki főt étellel vár haza?
Lehetek-e én, ki a bolondot játssza?
Lehetek-e, ki elront mindent?
Az is lehetek, ki megold mindent?
Lehetek-e én az asztalodnál plusz egy fő?
A lámpádba, lehetek-e én az égő?

Lehetek a tengered?
Csatákban, kegyetlen ellenfeled?
Lehetek- e arcod torzított mása?
Lehetek- e gondolataid szószátyára?
Lehetek a kedvesed vagy a kár a hitvesed?
Lehetek-e ki rajzol neked világot?
Ki mesél neked valóságot?

Kérdem én hát ki lehetek...
A válasz a fejedben csak egyetlen egy....
Bárki vagyok, bárki lehetek....
De nekem elég, egyetlen egy szerep.

2017.01.12.

Sánta sorok

Gondolataim tűzében,
Olyan vagyok mint lepke a szélben.
Mint vitorlás a morajló vizeken..

Néha nevetek máskor sírok,
Olykor reményeket várok,
S van, hogy mindent csak szánok.

Kiabálni nem fogok,
Suttogni még úgy sem tudok..
Igy vagy csendes leszek, vagy nem beszélek.

Néha komoly, máskor lökött..
Olykor rendezett, általában szétszórt..
Ez mind én vagyok, s mentségemre egyet mondhatok:
Ezek csak sánta sorok.

2017.01.09.