Ember! Karácsony...

Egy percre megállni,
A csodát nem csak nézni, hanem látni.

Szeretettet, békességet szívünkbe fogadni.
Minden szépet magunkénak tudni.

Elnézni, megbocsájtani...
Ember társainkkal, emberként báni.

A bejgli, a szaloncukor, nekem a hájas
Másnak a halászlé, a töltött káposzta,
ilyenkor az ünnepi lakoma.

De a karácsony nem csak erről szól,
Nem csak ettől szép, s nem csak ilyenkor...

Az év többi napján mi lesz?
Gyilkolás, nyomor? Árulás és hazug szó?

Nem csak ezen a napon fontos a szeretet,
a békesség, megbocsájtás és minden ami szép.

Ember! Légy emberből a többi 364 napon!
Éld meg minden nap a saját karácsonyod!

Élj békében, szeretetben, reményben!
Ha így lesz, minden napod betölti a csoda,
A szíved a karácsony igaz fénye beragyogja!

2015.12.25.

Védelmező oroszlán

Veszedelmesebb a tigrisnél,
Édesebb a méznél.
Gondoskodóbb bárkinél,
Jobban szeret bárminél.

Nem csak védelmezz,
Hanem  tanácsol is.
Nem csak véleményez,
Olykor kritizál is.

Mindig őszinte,
Mindig kedves.
Mindig értékel.
Mindig remél.

Nála jobb ember nincsen,
Nála jobb megmentő nincsen,
Nála jobb bármiben... kétlem.
Hiszen ő az én életem.

Erős, bátor, határozott nő...
Belül viszont ő is csak szülő.
Félt, aggódik...
Nap hosszakat gondolkodik.

Kicsinyére vigyázzik,
Róla ő mindig gondoskodik.
Mindig nyugtatgatja,
Mindig hívogatja.

Percre sem téveszti,
Tekintetével folyton kíséri.

Igazi oroszlán, igazi társ.
Igazi édesanya, példakép...
Minden ő, e-felől nincs kétség.

2015.11.30.

Közeleg minden

Felháborodva ébredek és ugyan így kelek.
Nem tudom miért van, hogy szinte retegek.

Szeretném, ha végre én is érezhetném,
De mi van, ha érzem csak el nem hiszem.

Mi van, ha nem is kell változás?
Mi van, ha végig itt volt....

Felháborodva fekszem.
Lehunyom a két szemem.

Nem is tudom, mit remélek,
Hiszen én igazán magamtól félek.

Közelednek a vizsgák,
Közeleg a karácsony...

Minden most történik...
Én pedig az éjszakát át virrasztom.

2015.11.29.

Alig várom a percet.

Végre mehetek!
Lassan vonatra érhetek.

Felszálok majd, utazok
És végig otthonra gondolok.

Alig várom, hogy leszálljak.
Talpam alá Halast vegyem.

A kapunkba megálljak,
A szomszédoknak kiabáljak.

Lerohanjak a falkámhoz.
Haza érjek a családomhoz.

Finom ételt ehessek,
Puha ágyon pihenjek.

Lássam a barátaim,
Végre otthon legyek!

2015.10.19.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba

Hallatlan, hogy kopogsz az ajtón.
Hallatlan, hogy  nyomod a csengőt.
Hallatlan, hogy  telefonálsz.
Hallatlan, hogy kiabálsz.

Bármit teszel, hallatlan vagy!
A fülemnek, csak egy dísz vagy.
Ordíthatsz, zajonghatsz, bármi hangot kiadhatsz...
Számomra mindez lehet igaz,
De szemmel látom és ez nem vigasz.

Hallhatnám a hangod, a zenét, mit játszol...
Hallhatnám a lépted, lélegzeted, minden rezdülésed...
Hallhatnám, hogy táncolsz, vagy hogy főzöl...
Hallhatnám a rendőrt, a mentőt, a madarat...
De mindez számomra csak emlék marad.

Nem hallom a kopogásod.
Nem hallom a csengőt.
Nem halom a telefont.
Nem hallom a hangod.
Nem hallom a zenét.
Nem hallom a madarat.
Nem hallom az autót.
Nem hallok én semmit...
De ez már így marad.

Nem kell félned jól van ez.
Ne aggódj, én sem teszem.
Ne sajnálj, mert nem szeretem.
Ne riadj meg, ne kérdezgess.
Ne tégy próbára, mert abból van már elegem.




Én jól vagyok, mindig is jól voltam.
Én boldog vagyok, mindig az leszek.
Én nem hallok, még sem veszik észre.
Én nem kérdezek, csak válaszolok.
Én így vagyok én: teljes, makacs és egyedi.
Te is légy teljes, egyedi és boldog!

                                                                                                                                                2015.09.28.

Jelezd kérlek....

Ha hiányzom....
Tégy egy lépést közelebb.

Ha kellenék...
Éreztesd hát velem.

Értek én a csendből is...
De még is.... jól esne egy szó...

Egy mondat... vagy valami jel.
Hogy miért mentem el.

Nehéz lenne kimondanod?
Tudomásomra hoznod?

Ha igen... sajnálom.

 2015.09.19.

Pillanatnyi én

Most csak ülök,
tejet szürcsölök.

Nem értem, hogy
hol is van a helyem...

Tudom, érzem jó,
hogy itt vagyok.

De elönt a magány...
megzavarodok.

Jó volna most otthon,
Az anyai ölelés...

Csendes becézgetés,
Esetleg számon kérés.

2015.09.17.

Egyetemi érzéseim egy magányos hétvégén

1.
A nap egyre közeleg.
A percek kevesebbek.

Az út mindig jön felém.
A félelem elkísér.

Nem lesz egyszerű, sem könnyű,
De remélem ettől nagyszerű.

2.
Itt vagyok már, felfedeztem.
Talpam alá bátran vettem.

Találtam már társakat,
Még is hiányoznak az otthoniak.

Hiányzik az otthonom,
Hiányzik a csapatom.

Mindezt ki nem mutatom,
Szavakban sem kutatom.

Félelem, keresés,
Olykori kétségbe esés...

Mindez múlté, van feladatom.
Véghez viszem és megoldom.

Falkához, családhoz, baráthoz haza térek,
De nem felejtek, hisz már két laki életet élek.

2015.09.12.

Új út felé

Új út felé nézek,
A messzi távolba tekintek.

Alföld helyet, buckák és dombok.
Homok helyet sziklák, szikes talajok.

Az út távoli, és még is közel van...
Az érzés furcsa, még is melengető.

A szívemben félelem helyet,
Izgalom foglal ma már helyet.

Tudom nem lesz egyszerű,
Zökkenő mentes, sem könnyű.

De most még is úgy érzem
Talpam alá az egész világot vehetem.

Ledönthetek minden akadályt,
Minden nehézséget áthidalhatok.

Ehhez nem kell más, csak kitartás.

 2015.08.13.

A pillanat ereje

Érzem valami megmozdult bennem,
Érzem a testemben és a lelkemben.

Tudom, itt vagy mellettem,
Tudom, hogy itt vagy nekem.

Tudom ez nem lesz egyszerű,
Azt érzem még is, hogy ez nagyszerű.

Régen kapott már el, ez az érzés,
Vagy talán soha, nem tudom.

Bele nézve a szemedbe,
Mintha a perc végtelen lenne...

2015.05.12.

Húsvét Vasárnap

Húsvét Vasárnap, úgy hét óra tájban,
Billentyűt ragadok, csodálkozok a tájban.
Meg köszzöném mindazt, amit a konygában láttam.
Meg köszönnék mindent, amit tőled kaptam.
Megmutatnám, mit alkottam,
De az a helyzet, hogy azt kidobtam.
Megmutatnám, mit írtam eddig,
De kivételesen még azt is kihagytam.
Kifejezném végre minden mondandómat,
De a hálámnak sosincs vége,
Szavakban nem mérhető,
Annyi puszit átadni egy élet is kevés.
Megmutatni mindazt amit érted kaptam én,
Nem lehet.  Bemutatni mennyire szeretélek,
Minden nap, minden percében azon igyekszel.

         2015.04.05.

Hozzád, régi barátom!

Emlékszel?
Emlékszel, mikor együtt kacagtunk?
Emlékszel, ahogy együtt alkottunk?
Emlékszel, mikor bolondoztunk?
Emlékszel, hogy egymásról mindent tudtunk?

Emlékszem.
Emlékszem, mikor vége lett.
Emlékszem, bár nem értem miért lett.
Emlékszem, megsem beszéltük.
Emlékszem, barátokból idegenek lettünk.

Emlékezz!
Emlékezz, a szilveszterre!
Emlékezz, a mindennapokra!
Emlékezz, a képekre!
Emlékezz, a közös percekre!

Emlékeznék, de nem lehet.
Emlékeznél, de nem akarsz.
Emlékezünk, de hallgatunk.
Emlékünket egy régi barátság nyom el.

/2015.02.12./

Lásd, olvasd, ismerj magadra!

Most elmész mellettem,
Fejed forgatod...

Nemrég még nevemen szóltál,
Barátnak hívtál.

Mára levegő vagyok...
Lebegnek e gondok.

Keseregsz most másnak,
Milyen csúnyán hibáztam.

Nem én tettem tudom,
Csak kiálltam az igazamnál.

Neked ez nagyon betett,
Nem értelek... fáj.

Fáj, hogy oly csúfúl ott hagytál.
Fáj, hogy régen barátnak mondtál.

Fáj, hogy a bajban, meg sem hallgattál.
Kár, hogy harcoltam az elején.
De te leszartál.

Tudod még most is fáj,
De nem érdekel már.

Feladtam a harcot,
Csak az a kár, mikor kellettem nevemen szólítottál.

De te tudod, te érzed....
Remélem egyszer, te is látod az egész képet.

/2015.02.12./

BÚÉK

Minden Szilveszter este,

Olvashatom B.Ú.É.K.

Békességben, gazdagságban

És év végéig kitartásban,

Boldog újévet kívánok neked.

És most jön a saját gondolatmenet.

Minden évben jobbat várunk,

De az a kérdés, hányan kapunk.

Most panaszkodhatnák, de nem teszem.

Év vége táján, a panaszom  már leshettem.

Kívánok én minden házba, annyi reményt,

Amennyi szükséges, annyi kitartást amennyi elégséges.

Boldogságot 365 napra, békességet, minden  pillanatra.

De, ahogy jó gazdához illik, minden állatnak petárda mentességet,

Öröké tartó házi kedvencséget, ezzel záróm az idei évet.

/2013./

Ha mikulás lennék...

Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék.
Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
s boldogsággal megpakolva,
Mikulássá alakulva
járhatnák ők a világot,
teljesítve minden álmot.

/2012.12.18./

Keresd...

Keresd az időt, mi elveszett!
Keresd a párod, ki elhagyott!
Keresd az életed, mit felhagytál!
Keresd, keresd a múltadat, mit dobozba raktál!


Keresd a ritmust, mit nem érzel!
Keresd az ételt, mit nem kostóltál!
Keresd az életet, mit nem élsz!
Keres, keresd az álmot, mit nem álmodtál!

Keresem percemet, meglelem időmet.
Keresem páromat, találom társamat.
Keresem ételem, főleg kedvencem.
Kerestem, találtam múltam szívembe zártam.

Keresem ritmusom, megfejtem dallamom.
Keresem életem meglelem mindenem.
Keresem álmomat, találom páromat.
Keresek, kutatok,én bármit megtalálok.