Boldog Névnapot!

Egy kincsnek kívánok,
Kit fentről kiszemeltem, 
Lent pedig az élete részese lettem.
Megtanított harcolni, soha fel nem adni.
Hinni és bízni, de mindig okosan átgondolni.
Emellett még számtalan dolgot tanított,
Nem várta el tőle senki,
De mindig jóra biztatott.
Meg mutatta, mit jelent az a anya szó,
A gondoskodó és a szeretet,
Hisz mi egymásnak vagyunk, ezt soha el ne feled.
Bár már sokszor átírt sorok ezek..
Még is ezekben van minden hála és köszönet.
Nem mondhatok mást, mint ezt a nevet te büszkén viseled...
Hisz ezen a néven egy igazi példát ismerhetnek!
Szeretlek!

2017.05.29.

Akarsz-e?

Akarsz-e velem játszani? 

Akarsz-e velem élni?

Éltetni, lélegezni, remélni,

Félni, figyelni, alkotni, szeretni?

Akarsz-e pipacs mezőn heverészni,csillagokat nézni?

 Eltévedni és megkerülni, ölelkezve összebújni?

Élvezni esőt, napsütést, hóesést és szellőt?

Pancsolni örömben, támaszként állni bánatban?

Akarsz-e kutya nyálas lenni velem? 

Reggeli kávét inni mellettem?

Szeretnél-e velem ébredni,

Velem feküdni, álmodni és örök táncot járni?

Szeretnél-e velem és rólam mesélni? 

Akarsz-e hát a végzetem lenni?

2017.05.30.

Hol itt az értelem?

Világot megrendítő
Vad álmokat képzelgek.
Szívet melengető
Dallamot dúdolok.
Lépéseimben kilométereket teszek,
Hogy hozzád közelebb legyek.
Nem tudom mikor, s miért
Adódott így a dolog.
Nem is értem,
válaszként nem lelem...
Reménykedem.
Képzelgő ész,
Zengő szív..
S rengeteg érzelem....
Kérdem: Hol itt az értelem?

 2017.05.15.

Emlékeket felidézek

Fátyolos sorokat írok,
Homályos emlékeket élénkítek.

Nem szándékosan teszem,
Még is  ezekről értekezem.

Leirnám mi fájt, s mi bántot,
De nem teszem... Várok.

Emlékekbe elbújva,
Új csodákat várok.

2017.05.12.

Első találkozásunk emlékére

Izgultam..
Remegett kezem,
Le fel cikázott a gyomrom..
Kezem izzadt,
A szívem meg bolond dallamot játszott.
Valahogy így indultam...

Megláttalak a  tömegben,
Szemeddel kerestél engem.
Én feléd igyekeztem, te pedig hozzám.
Találkoztunk. Tekintettünk össze ért.
Láttam a kérdéseket... ölelés, puszi, netán semmi?
Én sem tudtam, ezért: semmi.

Benned is lejátszódtak a kérdések.
Össze vissza beszéltünk,
Legalább is én igen.
Elindultunk.
Be ültünk enni, gyorsan eszel.
Négy sajtos pizzát a pincér szemében
Én kértem, talán nem véletlen...

Hoztál kártyát, én vizet...
Fizettél, távoztunk...
Féltem, hogy akkor ennyi volt...
Sétáltunk, beszélgettünk,
Lassan elmúlt az izgulásom...
Persze nem akartam, hogy véget érjen...
A napom veled.
Ilyenkor mit is tehetek?
Remélek.

Megmutattad hol éltél,
Temesvár utca virágzását...
Telt az idő.
Elmentünk a parkba...
Ott a naplementében üldögéltünk egy padon.
Nem tudom te közben figyelted-e,
Én láttam a le menő nap sugarait.
Néha ki nem mondott szavaid.

Elmentünk a Tesco-ba,
Majd a játszó térre,
Hol oda adtam neked,
Megrajzolt jellemed.
Csövet másztunk,
Ami nem volt olyan jó móka.

Elhoztál. Megöleltelek...
Az illatod, az hogy érezhettelek...
Ma ismét az időből egy keveset
Veled tölthetek.

2017.03.18.

Értekezem önmagammal

Mikor rólad álmodom,
szebb lesz a másnapom.

Mikor veled vagyok,
boldogabb a szív.

Olyankor nincs, ami az
ágyba vissza hív.

Mikor veled táncolok
ékesebb a forgás,
s nemesebb a dal.

Erre a korra nincs
még megoldás.

Veled zöldebb a fű,
és kékebb az ég.
A madár dal is oly szép.

Nap nap után egy ütemre jár.
Nagyszerű érzés, mi ezzel száll.

Te vagy a gondolatom,
a ritmusom, betegségem,
s mindenre a gyógyír nekem.

Függő lettem, de nem érted
és nem általad.
Csak szeretem, ha velem vagy.

Minden pillanatban téged várlak,
Mindig, mindenhol téged látlak.

2017.03.26.