Erre nincs kompetencia

Aggodalom és fájdalom mi vállam nyomja,
A világ gondját érzem én most rajta.
Kérdések sokasága, mi lelke kalitkája,
Annyi minden nyomja most a szívem.
Elfutnék, menekülnék...
Csak el, el... Messze innen.
Fáj a sok fájdalom, elnyom engem
Most az aggodalom.
Tompa vagyok, s megfigyelek.
A világtól választ remélek.
Néznek rám s nem értik...
Hogy érthetnék? Én sem értem.
Egyszerűen csak elvágyom innen.
Borús sorok, s jajgat a lélek...
Passzív vagyok, s félek.


Aggaszt a sok baj e világon,
Aggaszt a lényem e tájon.
Aggódom, s remélek.
Így e sorok lassan henyélnek.
Kell megoldás...
Kell lennie, kell erő, kell töltekeznie.
E lélek, pihen eggyet...
Új lendületet vesz...
Megáll, s már nem kérdez.
Nem keres megoldást minden gondra.
Annyit mond: "Erre nincs kompetencia".

2018.12.10.

Leszel-e?

Leszel-e nekem a Holdam,
Ha eljön az éjjel, leszel-e a takarom?

Leszel-e nekem a férjem?
S mond, leszel-e az életben az életem?

Leszel- e az, kit kedvesemnek nevezek?
S leszel- e ki mellett megöregedhetek?

Leszel-e a mindenségem?
Jobban, rosszban leszel-e mellettem?

Válaszolj, s én hallgatom,
Melletted csendben elalhatok.

Szeretlek!

2018.10.22.

Emlék és érzelmek- közel egy éve

Egy éve lassan, hogy kérdeztél engem.

Kérdésedre igennel feleltem.

Szerelmünkben nem kételkedtem.

Egy döntés volt tán,

S ez csak a kezdet.

A közös élettünk valahol alakulni kezdett.

Akkor tudtam már rég, 

Te vagy nekem a mindenség.

Te vagy a végtelen, s a kezdet.

Te vagy kiért dobban a szívem.

Te vagy nekem az egyetlen.

Te vagy a legnagyobb kincsem.

Most elmélázom,

Szavakon, mondatokon rágcsálódom.

Rád gondolok, s ránk ébredek.

Egyszerű a világ, egyszerű a kérdés,

A válasz sem bonyolult, 

Az élet, az idő meg maga az út.

Járd velem utad, legyen a közös út.

Legyen ez a szerelem, a szeretet,

S ha kérhetem ne legyen soha vissza út.

Szeretlek!

2018.10.04.

Emlékezés- Ördög

Némán nézek, s előre tekintek.
Vissza emlékezem....

Egy fekete cica egeret kerget...
S egy macsek kolbászt kéreget.

Fekete bundás fára mászik,
S madár tettemet a kertből bányászik.

Dóromból, üzen, hízeleg,
A macsek ebédet készített...

Ilyen volt ő nagysága,
Nem volt kérdés bárósága.

Szeretve búcsúzom, s gondolok rád,
Mindig emlékezem, s ígéretem nem feledem.

2018.06.09.

Időjós villámok

Háború dúl a fellegekben.
Ég s Föld között, villám leben...

Felhők szikrákkal ostromoznak,
Ember szívek tehrhek alatt roskadnak.

Itt állunk s nem értjük,
Mit égi jelként értelmezünk.

Nem értjük mit üzzen a vihar,
Mit jelent a villám, s mit mos el az eső...

Ez mind nem csak egyszerű gomoly felhő...
Jövendőt mondanak...

S tán ettől is többet jósolnak,
Háborúkról szólnak...

Föld szülötte, old meg
Az égi kódokat...

2018.06.09.

Üres a világ

Hiányzol.

Hiányzol alkonyon,
Hiányzol hajnalon.
Hiányzol mindig és nagyon.

Hiányzol ezer féle módon.
Hiányzol mohón és forrón.
Hiányzol lágyan, és monoton.

Hiányzol szívbe markolón,
Hiányzol nappalon.
Hiányzol éjjen át...

Hiányzol, mert nélküled,
Üres a világ.

2018.06.02. Szeretlek!

Vers az anyukámhoz

Már nem vagyok polyás,
Sem kisiskolás.
Az óvodát is kijártam rég,
Sőt az érettségit is leraktam,
Most még is itt ülök az iskola padban.

Mint mindig most is újságolom:
Nekem van a legszuperebb,
A lehető legkedvesebb,
Ki néha kicsit aggódik,
Csodákban gazdálkodik.

A szupererejét jóra használja,
Kedvességét  a világ láthatja,
S bár arca néha megtört,
Szeme már nem oly fényes,
A szíve mindig tündőklően ékes.

Ismeri a varázs szavakat,
A betegséget gyógyító puszikat,
Oltalmazó az ölelése,
Elragadó az egész lénye.

Csodálatos, lenyügöző,
A szeretette féltve őrző.
Kedvessége mellengető.
Egész lénye szelíd,
Mint egy bárány felhő.

Mind ő lenne,
Kiről oly sokat írtam,
Kinek annyi köszönömöt mondtam.
Annyi bocsánat, annyi szeretlek...
S még is kevés, mit mondhattam,
Ne feled: Anyuci, szeretlek!

2018.04.21. Anyák napjára

Egy országot láttam

Egy országot láttam,
Egy országot, mely alszik,
Méllyen, folyamatosan forgólódik,
Rémekkel álmodik és szörnyekkel ébred...
Kérdem én: Mi okozta ezt az egészet?


Egy országot láttam,
Egy országot, mely csukva tartja a szemét,
Nem fedezi fel  a szépet, s nem leli a jót...
Keresi, kutatja, s csak néz oly sután.
Kérdem én: Miért csak nézz, s nem lát ez az ország?

Egy országot láttam,
Egy országot, hol mindenki az úr,
Egy országot, hol mindenki szolga,
Egy országot, hol a nép balga...
Kérdem én: Mind ez kinek a sorsa?


Egy országot láttok,
Egy országot, mi fáradt,
Egy országot, mi alszik...
S szemével csak legelészik.
Egy országot, hol nem számít más öröme,
Csak magunk bőséges élete.


Egy népet láttok,
Mi osztozik, s még is fukarkodik.
Egy népet, mi dolgozni nem mer,
S megváltást remél...
Messiást vár, s nem szól balgán....


Az ország sorsa a saját kezében...
Döntései a fejében,
Érzései a szívében,
Hangtalan hangja száját súrolja,
Türelme a tele pohár pereméhez szorulva.

Ébredj hát ország!
Láss csodát, s légy te a megváltód!
Sorsod a kezedben.
Ad ki magadból mi szíveden és fejedben!
Mutass pédát szomszédjaidnak,
Ne hódolj be a nagy uraknak!

2018.04.15.

Újabb gondolat menet a kedvesemnek

Elmondani nem lehet,
Mennyire szeretlek én téged.
Szavakkal kifejezni nem tudom,
Dallamba foglalni inkább nem fogom...
Lerajzolnám, de nem vagyok profi,
Festeni pedig Húsvétkor szokott a nyuszi.

Igyekszem kifejezni,
Téged minden felületen megkeresni.
Mindenhol elmondani, mennyire szeretlek...
Az életemben te vagy az egyetlen egy.

Várok rád, ameddig csak szeretnéd,
Várlak téged, a világban bárhol is légy.
Nem változtat ezen semmi,
A szívem is elnyerted s nem csak a kezem...
Mindenem a tiéd lett, ahogy megismertelek téged.

Sokat álmodoztam rólad,
Sokszor írtam hozzád sorokat,
Ki nem mondott gondolatokat...
Sokat gondoltam rád, s terveztem veled...
Már akkor reméltem te leszel a végtelenem,
Az én egyetlen szerelmes kedvesem.

2018.04.08.

Te ott én itt

Egyáltalán nem lesz egyszerű,
A távolság íze ilyenkor keserű.

Szeretném ha tudnád,
Bárhol is légy e világon,
Tőlem közel vagy távol...
Szeretlek téged bárhol.

Az idő, most még messze...
Közel 150 nap, 216 000 óra,
Percekben kiugorna az óra mutatója.
De a szerelmem az idő nem mulasztja.


S tudom, a napok fogynak,
A szerelmünk nő....
Az együtt töltött idő egyre közeleg,
S szeretettünk egymás szívében ott lebeg.

Te ott Hollandia szívében,
S persze az enyémben.
Én itt  két laki életet élek,
S minden éjjel, álmaimban veled pihenek.

A napom képeid szépítik,
Mosolyod boldogít,
Nappalok s éjjelek váltakozása,
Mi hozzád egyre közelebb repít.

Erre kérlek téged:
"Ne feled sohasem:
Szeretlek Téged!"

2018.04.04.

Röptébe, pár sorban

Nem értem miként, miért lehet ilyen.
Nem értem hogyan, mi alapján olyan.

Nem értem, mit kellene mondanom.
Hogyan kéne azt  megfogalmaznom.

Most mit tegyek, hogyan legyek...
Bár tudnám, s látnám, mit egyenlőre nem merek.

2018.03.13.

Hozzád írott monológ

Úgy szeretném elmondani,
Mennyire szeretlek.
Mennyi érzés, mi a szíveben
Képed láttán repked.

Mennyi minden,
Mit megosztanék veled...
Vagy csak nézném
Minden tetted.

Egy nap hányszor
Mondanám el neked...
Szeretlek és veled tervezek.
Te vagy a szívemnek a legkedvesebb.

Úgy megosztanám veled
Életem minden percét,
Reggelét és estéjét.
Tervekbe szzőt álmait.

Megosztanám veled,
Minden gondolatom,
Érzéseim, emlékeim.
Megosztanám veled az életem.

Engedd meg, hogy megkérdezzem:
Leszel te az én Életem?
Az én válaszom:
Szeretlek Kedvesem!

2018.03.12.

Kíváncsi vagyok

Kíváncsi vagyok...
Vajon ki is vagyok?

Mi az amivel másoknak
Valamit adhatok?

Mivel tudok segíteni?
S nem csak nagy bölcsen töprengeni...

Tudok- e egyáltalán segíteni,
Boldogságot egy életbe teremteni?

Megtalálom-e mit keresek?
Megtalálom- e az igaz lényeget?

Tényleg jó lennék,
S nem csak annak képzelnek?

Kíváncsi vagyok,  s érdekődöm,
Megfigyelek és remélem közben nem ítélkezek.

2018.02.11.

Vallomás, mi a szerelmem

Mikor veled vagyok, boldog vagyok.

Ölelésedtől, erős, olvadó lánggá változok,

S még is, mint a víz, hozzád simulok.

Csókodtól megyugszom,

S szenvedélyes tűzzé lobbanok.

Létedtől, önmagam vagyok, 

S csodát tapasztalhatok.

Nézésedtől elpirulok, 

Szavaidtól megynyugszom,

Tetteidtől az egészet tudom.

Nem hiszek csak a szép szavaknak

Hiszek viszont benned, és a cselekedeteidnek, 

A saját megérzéseimnek.

A tudatomnak, hogy igen én szeretlek téged.

Ezek nem csak szavak és nem csak rajongás,

Érzés, tudat, döntés és ébredés, de ami a legfontosabb,

Felfedezés.

Remélem tudod és érzed, bármeddig is élek,

Mindig szeretni foglak téged.

2018.02.06.

Nézlek, arcomon mosoly villan

Ajkadra téved szemem...
Ily csoda, és ily puha...
Finom, méz édes csók,
S ajkamon már nyoma.

Bámulom orcád,
Látom tekinteted,
S érzem a parázst, a tüzet,
Mi köztünk lebeg.

Nézlek, némán,
S közben álmodom...
Álmodom holnapunk, valóságunk.
S e tudatban mosoly villan arcomon.

Kereslek napban, holdban, csillagokban..
Buszon, vonaton, a lóháton...
Kereslek mindenhol,
S kezem a te kezed után nyul.

Várlak, mindig is téged vártalak,
Bizalommal, türelemmel, meghitt csenddel,
Kiáltva, sebzetten, győzelemben,
Tegnapban, mában, s holnapban.

Téged akarlak, a te ajkad,
A te csókod, a te orcád,
A te kezed, a te szíved,
Nekem kell az egész lényed.

S nézlek, még te alszol,
Telefonálsz, olvasol,
Lépsz felém, s nézel engem...
Arcomon mosoly lebben.

2018.01.27.