Sárkánybarlang

Hazánk legszebb tájain,

Dunántúl dombjain.

Lakik ő, kit fenevadnak hisznek,

de nem is ismernek.

Hitegetnek, mesélnek…

sárkányszerű szörnnyel ijesztgetnek.

Tűzokádó, veszélyes, szinte már förtelmes…

Máshol őt istenként tisztelik, lényét dicsérik.

Ábrázolják vidámnak, nagynak, kevélynek és szelídnek.

Csupa csupa jó, máshol félelmetes hüllőnek.

Igazából sárkányunk barlangjában meghittség honol.

Az ő szívében elfogadás harangjának dala szól.

Nem hibáztatja, kik elítélik, hisz ő azt mondja,

Hogy nem is ismerik.

Mindenki beléphet birodalmában,

Mesék országába, sárkányok barlangjába.

Megismerheted, megszeretheted.

Mindez a te belső lényeged:

Ne ítélkezz, ne feled!

2016.02.10.

Levél édesanyámhoz

Drága Anyuci,
Annyi mindent mondanék...
Annyi mindent mesélnék.
Annyi minden lenne,
Amit megosztanék veled.
De a távolság most is köztünk lebeg.
Tudom ezek csak kilométerek...
A mi szívünk erősebb, de még is...
Leírni ennyi dolgot nem lehet.
Úgy szeretnék minden este
Elköszönni tőled, megölelni, meg puszilni...
Amit csak lehet.
Elmondani mennyire szeretlek,
mennyire tisztellek és mennyi mindent köszönök neked.
Tudom, hogy tudod mennyire hiányzol,
Én is érzem a hiányt nélküled.
Minden nap a kitartás éltet,
Hogy mínusz egy nap és otthon lehetek.
Otthon veled, velük, együtt.
Most is csak őrlődöm, gondolataim kergetem.
Mit is mondhatnék, hogy jól kifejezzem...
Egy dolog biztos, kifejezni lehetetlen.
Elmondani is oly nehéz, amit akarok...
Éreztetni veled mindent, amit gondolok.
Kérlek tarts ki! Légy oly erős, ahogy ismerlek!
Hamarosan karjaidba lehetettek!

2016.02.22.

Zene, hova lettél?

Rég is volt, mikor hallottalak,
Mikor még értettem a szavad.
Rég volt, mikor lábam ritmusodra járt.
Mikor még szívem veled együtt kalapált.
Lábaim irányította rezdülésed...
Körbe fogott az ütem és az érzelmek.
Hiányzol, minden nap,
Minden percben elképzelem, hogy te vagy.

Az életem akkor megszakadt,
Valami elragadott téged tőlem...
Valami nagyobb erősebb,
De én megígértem, hogy
Sosem feledlek.
Emlékezni fogok a táncra,
A hangra, a dallamra, a zenére..
Madár dalra és megannyi mesére...

Rég volt, jó volt tudom...
De miért csak volt?
Sokáig reméltem, hogy álmodom,
Hogy csak egy állapot,
Ami lassan véget ér, és ismét itt leszel.. te meg én.
Tévedtem, nem jöttél, már nem hallak.
Néha azért látlak, álmodom...
Te és én együtt ismét, úgy hogy fúj a szél..
Nem csak érzem hallom is, de te elvesztél.

Kereslek, kutatlak, várlak...
Minek ámítom magam?
Nem hallak... sem a madarakat,
Sem az anyukámat, semmit, csak az emlékeim játszanak.
Néha már ők is elhagynak... oly rég volt...
Rég élveztelek, rég éreztelek...
De a műtéttől rettegek....
Mond el hát...
Mond el Zene, mit tegyek?

Ne hagyj el.. szépen kérlek..
Enged, hogy bőröm érezzen,
Engedd, hogy nyelvem beszéljen.
Hagyd meg legalább a szavakat,
Hogy mondatba foglalhassam a gondolatomat.
Ne enged, hogy mások is észre vegyék...
Taposs a fékre! Állítsd meg!
Ne enged elveszni, amiben még hiszek.

Nem mutatom másoknak, mennyire hiányzol...
Nem mondom el, mennyire fáj,
Minden egyes ütem, ami a fejemben jár.
Leplezem, hogy én nem ismerlek már...
Leplezem mások előtt, de néha ki mondani is muszáj.
Mosolyogva mondom: Csend.
Nekem ez jutott.
Mert a fülem cserben hagyott.

2016.02.14.

Kettőség

Bizakodva kezdtem,
Bár sokat nem reméltem.

Féltem, hogy elveszek...
Mint vitorlás a tengeren.

Homok szem, egy órában...
Leány a nagy városban.

Még is, azt mutatom erős vagyok..
Vagy átejtem magam?

Én lennék az ki nem tudja,
Mi a szerepe a színdarabba?

Kérdések...
Választ nem lelek.

Rettegek, félek, reszketek,
Olykor még én is depibe esek.

Kívül sokak látják a sárkányt,
De kevesen érzik a belső bárányt.

Megteszem, szolgálok, segítséget adok.
De olykor én is másra szorulok.

2016.02.11.

Sajnálom

Sajnálom vétkeztem, megbántam, elhittem.
Sajnálom élek még, dobban a szívem.
Sajnálom más lettem talán új házat is vettem.
Sajnálom, hogy ismertél, hogy egykor szerettél.

Sajnálom, hogy véget ért,
Sajnálom, hogy vége lett.
Sajnálom, hogy bántottalak
Sajnálom, hogy megtapostalak.

Sajnálom, amiket tettem.
Sajnálom, hogy mindezt én tettem.
Sajnálom, hogy így ért véget.
Sajnálom, hogy a bosszú folytatása lett.

Nem akartalak bántani,
De bunkó vagyok jól tudod.
Jogos, hogy már nem bírod.
Sajnálom, hogy ezt tettem...
De nem csak én vétkeztem.

Sajnálom, hogy utálom a rózsa színt,
Sajnálom, hogy változtam egy kicsit.
Sajnálom, hogy közeleg a karácsony.
Sajnálom, hogy ajándékom, neked át nem adhatom.
Sajnálom, hogy levelem láng börtönbe vetetted.
A lényeget talán meg sem érteted.

Sajnálom, hogy véget ért.
Sajnálom, hogy vége lett.
Sajnálom, hogy bántottalak.
Sajnálom, hogy megtapostalak.

Sajnálom, hogy érzéseink változnak.
Sajnálom, hogy elmentél...
Tőlem el sem köszöntél.
Sajnálom a percet....
Sajnálom az emléket,
De téged soha el nem feledlek.

2013.11.21.