Könnyeid...

Látom az arcodon lesurranni,
Szemed sarkán megpihenni.
Fátyolos tekinteted,
Megrebben a szemed.

Látom könnyeid,
Látom fájdalmad, örömöd...
Meghatottságod és dühöd.
Látok mindent, mi szívedet nyomja.

Érzek mindent,
Mit nem mersz kimondani,
Érzek mindent,
Mit nem akarsz megosztani.

Látom a könnyeid...
Látom érzelmeid.
Látlak... egészben,
Teljesen, téged.

2016.08.23.

Szelid szavak

Kérdésedre válaszolok,
Válaszodra mosolyodok...
Te kiabálsz és bántasz,
Én halkan szólok...
Kérlelsz, cselekszem.
Szidsz, hát lenyelem.

Csendben ül,
Némán...
Szavak nem hagyják el ajkad.
Bámulsz...
Majd sírni kezdesz.
"Szeretsz?"- kérdezed.


Kavarognak gondolataim,
Sóhajtoznak vágyaim.
Érzéseim szaladnak.
Szavaim, lassan...
Megfontoltan haladnak.
"Szeretlek." - válaszolok szelíden.

Te csak nézel, fürkészel...
Oda lépsz és átölelsz...
Most már érzem:
Tényleg szeretsz engem.

2016.08.18.

Mai nap margójára

Tudod, olykor észre sem veszed,
de van, mi bánt engemet...
Ha a világgal küzdök, az felnyitja a szemed,
de ha veled, elfelejted....
Nem veszed észre, hogy egy egy szó mennyire bánt....
hogy szívembe gázolsz, lelkembe rombolsz.
Bár el tudnám ilyenkor mondani... hogy fáj,
de nem teszem, némán, csendben elfelejtem...

Érdekes az élet... kit igazán szerettünk,
az kéri némán, hogy ne önmagunk legyünk.

2016.08.12.