Öntsünk tiszta vizet a pohárba

Hallatlan, hogy kopogsz az ajtón.
Hallatlan, hogy  nyomod a csengőt.
Hallatlan, hogy  telefonálsz.
Hallatlan, hogy kiabálsz.

Bármit teszel, hallatlan vagy!
A fülemnek, csak egy dísz vagy.
Ordíthatsz, zajonghatsz, bármi hangot kiadhatsz...
Számomra mindez lehet igaz,
De szemmel látom és ez nem vigasz.

Hallhatnám a hangod, a zenét, mit játszol...
Hallhatnám a lépted, lélegzeted, minden rezdülésed...
Hallhatnám, hogy táncolsz, vagy hogy főzöl...
Hallhatnám a rendőrt, a mentőt, a madarat...
De mindez számomra csak emlék marad.

Nem hallom a kopogásod.
Nem hallom a csengőt.
Nem halom a telefont.
Nem hallom a hangod.
Nem hallom a zenét.
Nem hallom a madarat.
Nem hallom az autót.
Nem hallok én semmit...
De ez már így marad.

Nem kell félned jól van ez.
Ne aggódj, én sem teszem.
Ne sajnálj, mert nem szeretem.
Ne riadj meg, ne kérdezgess.
Ne tégy próbára, mert abból van már elegem.




Én jól vagyok, mindig is jól voltam.
Én boldog vagyok, mindig az leszek.
Én nem hallok, még sem veszik észre.
Én nem kérdezek, csak válaszolok.
Én így vagyok én: teljes, makacs és egyedi.
Te is légy teljes, egyedi és boldog!

                                                                                                                                                2015.09.28.

Jelezd kérlek....

Ha hiányzom....
Tégy egy lépést közelebb.

Ha kellenék...
Éreztesd hát velem.

Értek én a csendből is...
De még is.... jól esne egy szó...

Egy mondat... vagy valami jel.
Hogy miért mentem el.

Nehéz lenne kimondanod?
Tudomásomra hoznod?

Ha igen... sajnálom.

 2015.09.19.

Pillanatnyi én

Most csak ülök,
tejet szürcsölök.

Nem értem, hogy
hol is van a helyem...

Tudom, érzem jó,
hogy itt vagyok.

De elönt a magány...
megzavarodok.

Jó volna most otthon,
Az anyai ölelés...

Csendes becézgetés,
Esetleg számon kérés.

2015.09.17.

Egyetemi érzéseim egy magányos hétvégén

1.
A nap egyre közeleg.
A percek kevesebbek.

Az út mindig jön felém.
A félelem elkísér.

Nem lesz egyszerű, sem könnyű,
De remélem ettől nagyszerű.

2.
Itt vagyok már, felfedeztem.
Talpam alá bátran vettem.

Találtam már társakat,
Még is hiányoznak az otthoniak.

Hiányzik az otthonom,
Hiányzik a csapatom.

Mindezt ki nem mutatom,
Szavakban sem kutatom.

Félelem, keresés,
Olykori kétségbe esés...

Mindez múlté, van feladatom.
Véghez viszem és megoldom.

Falkához, családhoz, baráthoz haza térek,
De nem felejtek, hisz már két laki életet élek.

2015.09.12.