Tűnődés általad

Hogyan köszöntselek?
Mit mondjak neked?
Mit kérdezzek?
Egyáltalán mi az amit felvehetek?
Öljelek meg? Adjak puszit?
Mondjam: "Vártalak."
Rengeteg kérdésem támadt...

Elmondjam kedvellek?
Epekedve várom a percet?
Izgatottan várom nevetésed?
Ha csak egy percre is,
Lássalak és érezhesselek téged.

Hogy csevegjünk, vagy csak nézzünk...
Reméljünk és érezzünk...
Nem tudom, hogy tetted,
Hogy így megkedveltelek.

2017.03.02.

Sorok...

Sorokban leírni nem tudom,
Igazán bemutatni nem fogom.
Gondolkozom, bízok és remélek.
Tavaszi szél, eső, nap, amit érzek.

Bámulatos, varázslatos, igaz,
Gyengéd és szenvedélyes...
Kegyes a csók, bizalmas az ölelés...
Ez mind mind okos döntés.

Meglepetés, álmok,
Várva várt találkozások.
Össze ért tekintettek.
Remények és tervek...

2017.03.20.

Segíts!

Segíts kérlek!
Adj választ a kérdésemre!
Mond el, mit tegyek!

Mi az, amit mondhatnék?
Ember élet itt most a tét.
Nem értem....

Hogy történhetett?
Miért kell, hogy bele keveredjek?
Zsigerből utálom....

Nőként, undorodom.
Emberként... Gyilkosság!
Ordítanám: Fáj!

Hallgatok...
Támogatnom kell.
Tisztelni a döntést.

Ez a helyes...
Még ha nem is ezt gondolom.
Ez már, legyen az én bajom.

Kiállni érte, kiállni mellette...
Barátként ez mit tehetek.
Ezt megteszem.

Kérlek, segíts!
Segíts, hogy segíthessek,
Hogy most is ember lehessek.

2017.03.16.

Levelek hozzád

Levelek, miket borítékba teszek,
Megcímezem, de a postáig el nem viszem.

Hozzád írom, neked formálom...
Gondolataim veled, azokban is megosztom.

Minden héten egy-egy levél,
Egyikben öröm, másikban a bánat is utol ér.

Benne van a nevetésem,
Olykor egy- egy elhullajtott könnycseppem.

Érzéseim, gondolataim, miket neked címezek,
Hozzád eljuttatni viszont nem merek.

Félek tőle, sőt szinte rettegek,
Mi lesz, ha olvasod a levelemet.

Leírom benne a napom, a vicces pillanatom,
Szomorúságom, nélküled eltöltött magányom.

Leírom hiányzol, leírom félek...
Leírom a kérdéseimet is miket feléd intézek.

Leírom szeretlek, leírom tisztellek,
Azt is  megírom, hány napot kell még várnom.

Sorokba foglalom kételyeim,
Szavakká formálom érzéseim...

Közben azon gondolkodom,
Hogy mondjam majd el neked...

Van pár levél, feléd intézet.

2017.03.16.

Idő a térben

Nézem az időt, mi fogva tart.
Nézem a teret, mi tovább hajt.

Egy lépés előre, másodperc a veszte.
Teret nyerek, időt veszitek,
Ilyen az élet...

Mi van ha tévedek?
Időmből adok, teret kapok.
Irányt mutat, várakoztat.

Most még is azt hiszem...
Időmmel gazdálkodom,
Térben meglelem szabadságom.

Ellopott időm, vissza nyerem,
Az elhagyott teret felfedezem.

2017.03.13.

Fátyolos sorok

Mi egyebet mondhatnék?
Szépség, reménység...
Egy cseppnyi kétkedés,
Hosszúnak tűnő ébredés.
Szerencse, öröm,
Mosoly és könny.
Ez lenne talán?
Nem hiszem.
Több mint, amit leírok,
S tán több mint, amit gondolok.
Egyszerűen csak érzem.
Ez, mi reményt ad nekem.

2017.03.10.