2017. január 30., hétfő

Szép álmokat...

Elköszönök mára..
Szép álmokat kívánva,
Kívánok még repdeső bogarakat,
Szárnyaló angyalokat.
Elköszönésem még nem ért véget...
Kívánok finom kávét,
Reggelit az ágyba,
Kellemes, őszinte mosolyt
A mindennapokra...
Álmaidban angyalokat...
Reményeket, személyeket,
Bármit ami boldoggá tehet téged.
Ezzel kívánok Jó éjszakát neked!
2017.01.30.

2017. január 12., csütörtök

Ki vagyok?

Ki vagyok?
Teszem fel a kérdést...
Átok, bűbáj, varázslat?
Virág, felhő, Hold vagy a Nap?
Élet, halál, teremtés, és elvetés?
Boldogság vagy bánat?
Ki kinek csak szemfény vesztés...
Lány, nő, hölgy vagy csak nőcske?
Játék, kincs, feledés?

Ki vagyok neked?
Angyalod vagy démonod?
Mond, neked ki lehetek...
Voltam már múlt, s vagyok jelen...
A kérdés: jövő leszek-e?
Leszek-e  anya, feleség, mama?
Hallucinálok- e majd mesét valaha?

Utolsó csókom kié lesz?
Lesz-e majd kit ölelhetek?
Vagy netán marad nekem a végtelen természet?
Leszek-e harcos, csatár, hős e világon?
Leszek-e valaha arcokon nevetés?
Vasárnaponként, lehetek-e semmit tevés?

Lehetek-e kihez hozzá bújsz, ha van mi bánt?
Lehetek-e ki vállát adja, ha arcod könny áztatja?
Lehetek-e a barátod, a lelki társad, a tükröd?
Lehetek-e álmod, s én lehetek tán a valóságod?
Lehetek-e ki lázad oltja?
Lehetek-e vérző sebed gyógyítója?

Lehetek-e az, ki feldobja napod?
Ki kedvességgel eláztatja a holnapod?
Lehetek-e ki főt étellel vár haza?
Lehetek-e én, ki a bolondot játssza?
Lehetek-e, ki elront mindent?
Az is lehetek, ki megold mindent?
Lehetek-e én az asztalodnál plusz egy fő?
A lámpádba, lehetek-e én az égő?

Lehetek a tengered?
Csatákban, kegyetlen ellenfeled?
Lehetek- e arcod torzított mása?
Lehetek- e gondolataid szószátyára?
Lehetek a kedvesed vagy a kár a hitvesed?
Lehetek-e ki rajzol neked világot?
Ki mesél neked valóságot?

Kérdem én hát ki lehetek...
A válasz a fejedben csak egyetlen egy....
Bárki vagyok, bárki lehetek....
De nekem elég, egyetlen egy szerep.
2017.01.12.








2017. január 9., hétfő

Sánta sorok

Gondolataim tűzében,
Olyan vagyok mint lepke a szélben.
Mint vitorlás a morajló vizeken..

Néha nevetek máskor sírok,
Olykor reményeket várok,
S van, hogy mindent csak szánok.

Kiabálni nem fogok,
Suttogni még úgy sem tudok..
Igy vagy csendes leszek, vagy nem beszélek.

Néha komoly, máskor lökött..
Olykor rendezett, általában szétszórt..
Ez mind én vagyok, s mentségemre egyet mondhatok:
Ezek csak sánta sorok.

2017.01.09.



Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...