Kőműves

Fogom a téglát,
Betont keverek,
Házakat alapozok,
És épületet építek.

Segéd munkásom salakol,
Cementet tol,
Cserepet hord,
Falat pakol.

Amit megtettem,
Építettem...
Egy nap alatt lebontanak,
Pár perc alatt felrobbantanak.

Ami nekem napok voltak...
Nekik csak másodperc töredék,
Ami nekem hónapok..
Nekik egy nap is elég.

2016.09.25.

Milyen?-kérdésre felelek

Milyen? 
Kérdezed tőlem ismét...
Szörnyű és csodálatos,
Félelmetes és varázslatos.
Fáj is és éltet...
Ilyen, ilyen a hang nélküli élet.

Milyen?
Fütty szó nélkül tűrhető,
Ének szó szívvel is érezhető,
Muzsika... szívem nótája,
Anyai hang, emlékeim varázsa.
Ilyen, ilyen a csendbeli élet.

Milyen?
Szerelem hangja, szívből szól.
Szeretet hangja, a lelkek tánca.
Boldogság dala, az élet játéka.
Kedvesség operája, az emberek muzsikája.
Ilyen, ilyen a hallatatlan élet.

Milyen volt? 
Teszem fel a kérdést én...
Féltem, túl sok volt a hang...
A gondolataim meg, csendben szóltak.
Fájt a fejem, és igen... 
Zene volt, de olykor ricsaj nekem.
Ilyen, ilyen volt a halló élet.

Még is kérded...
- Miért nem? Egy próbát megér,
 én úgy érzem.
- De én nem. Nekem nem...
- Hát miért nem?
- Félek, s fáj.

Van mi hiányzik nem tagadom...
De ez legyen a legkisebb gondom,
hogy hiányzik a gyermekkorom.
- A hallás? A zene? A tánc?  - sorban kérded.

- Nem. Csak a hang,
mi szájakat elhagyja, de ez a sors.
Minden ok és okozat....
elviseltem, megszoktam, majd megértettem...
Ki merem jelenteni, hogy a csendet megszerettem.

2016.09.19. Egy új lehetőség, de szokott válasz: Nem.

Átlagos nap, átlagos versben

A gép billentyűit bámulom,
Lassan a betűket nyomkodom.
Gondolkozom és érzek...
Lassan már csak ennyiből élek.
Beszippantom környezetem hatásait,
Tanórákon oktatók tananyagait.
Vissza térek, a koli szobába,
Kinyitom gépemet, s vele az online tereket.
Beszélgetek.. inkább csak chetelek..,
Olvasok és írok, közben gondolatban máshol vagyok.
Hol otthon, hol barátokkal, hol nyaralok...
S van, hogy csak veled,
Kedves olvasom veled vagyok.
Ablakomból kinézve elmélázok a tájon,
Campus udvarát megvizsgálva,
Majd a fák lombkoronája..
Végül a legszebb az ablakomból
A hegyek rónasága.
Vissza fordulok, ismét bögre kávéval,
Az élet gondolatával eljátszom,
Hol a kávét, hol gondolataimat megízlelve
Lassan kortyolom.
Néha egy-egy nap, kifolyik egy könnycsepp,
Máskor mosolygok, nevetek...
Olykor pedig, magamnak is csak egy grimasszal felelek.

2016.09.13.

Nem sokára ismét haza

Elérkezett szeptember,megérkezett esővel,
Én is itt vagyok... ismét tőled távol..
Hiányzol... nagyon. Ez a hét után....
Megpihenni jutalom.

Alig várom, nem sokára megyek.
A kapuban állva, hangunk majd megremeg.
Ölelkezünk, mint a rég látod szerelmesek...
Holott anya lánya és a szeretet.

2016.09.08.