Nagy nehezen rá szántam magam, hogy rá tegyem a pontot az i-re és meg adjam azt, ami szerintem hiányzott erről a blogról. Magamat. Igen magamat, mivel az érzéseim, gondolataim már helyet kaptak, így azt érzem, jó ha a kép teljes és valahol az egyik sarokban én is helyet kapok.
Magamról.... siket vagyok, bár ezt nem nehéz az írásomból felfedezni, azt sem... remélem, hogy boldog is vagyok. Nem úgy fogom fel ezt a kis apróságot, mint egy akadályt... na jó el kell ismernem, hogy néha igen, mikor elhitetik velem, hogy ez az. De nem az. Ez egy lehetőség, hogy másképp lássam a dolgokat, más hogy tapasztaljam őket. Felfedezek megannyi részletet, amin egy átlag ember elsiklik.
Ezzel a kis hiányossággal, rengeteg dolgot tudok megtapasztalni... nem mindig jókat, de nem minden torta lehet finom... csak ami jól van elkészítve... Olyan dolgokat élhetek és tapasztalhatok meg, amiket mások nem, vagy kevésbé, esetleg más jelleggel, de ezeket szeretném kamatosztatni... mert lehet.
Lehet a diszkriminációt, a "fogyatékozást", a próbálgatásokat, a tanulási módszereket, a megfigyeléseket és akár milyen hihetetlen a hangok hiányát is... ehhez nem kell más csak kitartás, és dac.... én már csak tudom.
Igyekszem a szép dolgokat meg látni és leírni, másoknak arról regélni és mesélni. Azzal tapasztalni, alkotni és segíteni, de mivel az éremnek két oldala van, így nekem is... a történetemnek is. De a leendő hivatásom nem engedi (legalább is az én szememben), hogy a rosszra koncentráljunk. Csak vegyük észre, hogy az van, de a jót emeljük ki, mert akkor, azt a jót még szebbé a rosszat pedig elviselhetővé tehetjük.
Üdvözlettel:
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése