Vers az anyukámhoz

Már nem vagyok polyás,
Sem kisiskolás.
Az óvodát is kijártam rég,
Sőt az érettségit is leraktam,
Most még is itt ülök az iskola padban.

Mint mindig most is újságolom:
Nekem van a legszuperebb,
A lehető legkedvesebb,
Ki néha kicsit aggódik,
Csodákban gazdálkodik.

A szupererejét jóra használja,
Kedvességét  a világ láthatja,
S bár arca néha megtört,
Szeme már nem oly fényes,
A szíve mindig tündőklően ékes.

Ismeri a varázs szavakat,
A betegséget gyógyító puszikat,
Oltalmazó az ölelése,
Elragadó az egész lénye.

Csodálatos, lenyügöző,
A szeretette féltve őrző.
Kedvessége mellengető.
Egész lénye szelíd,
Mint egy bárány felhő.

Mind ő lenne,
Kiről oly sokat írtam,
Kinek annyi köszönömöt mondtam.
Annyi bocsánat, annyi szeretlek...
S még is kevés, mit mondhattam,
Ne feled: Anyuci, szeretlek!

2018.04.21. Anyák napjára

Egy országot láttam

Egy országot láttam,
Egy országot, mely alszik,
Méllyen, folyamatosan forgólódik,
Rémekkel álmodik és szörnyekkel ébred...
Kérdem én: Mi okozta ezt az egészet?


Egy országot láttam,
Egy országot, mely csukva tartja a szemét,
Nem fedezi fel  a szépet, s nem leli a jót...
Keresi, kutatja, s csak néz oly sután.
Kérdem én: Miért csak nézz, s nem lát ez az ország?

Egy országot láttam,
Egy országot, hol mindenki az úr,
Egy országot, hol mindenki szolga,
Egy országot, hol a nép balga...
Kérdem én: Mind ez kinek a sorsa?


Egy országot láttok,
Egy országot, mi fáradt,
Egy országot, mi alszik...
S szemével csak legelészik.
Egy országot, hol nem számít más öröme,
Csak magunk bőséges élete.


Egy népet láttok,
Mi osztozik, s még is fukarkodik.
Egy népet, mi dolgozni nem mer,
S megváltást remél...
Messiást vár, s nem szól balgán....


Az ország sorsa a saját kezében...
Döntései a fejében,
Érzései a szívében,
Hangtalan hangja száját súrolja,
Türelme a tele pohár pereméhez szorulva.

Ébredj hát ország!
Láss csodát, s légy te a megváltód!
Sorsod a kezedben.
Ad ki magadból mi szíveden és fejedben!
Mutass pédát szomszédjaidnak,
Ne hódolj be a nagy uraknak!

2018.04.15.

Újabb gondolat menet a kedvesemnek

Elmondani nem lehet,
Mennyire szeretlek én téged.
Szavakkal kifejezni nem tudom,
Dallamba foglalni inkább nem fogom...
Lerajzolnám, de nem vagyok profi,
Festeni pedig Húsvétkor szokott a nyuszi.

Igyekszem kifejezni,
Téged minden felületen megkeresni.
Mindenhol elmondani, mennyire szeretlek...
Az életemben te vagy az egyetlen egy.

Várok rád, ameddig csak szeretnéd,
Várlak téged, a világban bárhol is légy.
Nem változtat ezen semmi,
A szívem is elnyerted s nem csak a kezem...
Mindenem a tiéd lett, ahogy megismertelek téged.

Sokat álmodoztam rólad,
Sokszor írtam hozzád sorokat,
Ki nem mondott gondolatokat...
Sokat gondoltam rád, s terveztem veled...
Már akkor reméltem te leszel a végtelenem,
Az én egyetlen szerelmes kedvesem.

2018.04.08.

Te ott én itt

Egyáltalán nem lesz egyszerű,
A távolság íze ilyenkor keserű.

Szeretném ha tudnád,
Bárhol is légy e világon,
Tőlem közel vagy távol...
Szeretlek téged bárhol.

Az idő, most még messze...
Közel 150 nap, 216 000 óra,
Percekben kiugorna az óra mutatója.
De a szerelmem az idő nem mulasztja.


S tudom, a napok fogynak,
A szerelmünk nő....
Az együtt töltött idő egyre közeleg,
S szeretettünk egymás szívében ott lebeg.

Te ott Hollandia szívében,
S persze az enyémben.
Én itt  két laki életet élek,
S minden éjjel, álmaimban veled pihenek.

A napom képeid szépítik,
Mosolyod boldogít,
Nappalok s éjjelek váltakozása,
Mi hozzád egyre közelebb repít.

Erre kérlek téged:
"Ne feled sohasem:
Szeretlek Téged!"

2018.04.04.