Érzem, hogy fáj neked....
Nem örül a te lelked,
Aggódsz és féltesz,
Megértelek...
De hát ez van,
Egyszer én is felnőhetek.
Nem hagylak el soha, első az álmom,
S ígérem a sors nem lesz mostoha.
Bár tudnád, mennyire fáj nekem,
Hogy te ezt érzed a szívedben...
Bár eltudnám magyarázni...
Bár tudnád, mi van velem.
Lassan láttom, idegennek hiszel.
Csak azért, mert lett döntésem.
De hát ilyen a szerelem...
Te megérthetnéd, én úgy hiszem.
Ha tudnád, ha csak egyszer mondtam volna...
A világ benned megfordult volna.
Nem tettem, mert féltelek és igen,
Én is aggódom érted.
Ha te ezt nem is hiszed.
Hisz nem csak egy anya félt,
Hidd el, egy gyerek is véd.
Tudom azt hiszed,
Meggondolatlan döntést teszek,
S tán otthagyom az egyetemet...
Nem. Ezt senki nem kérheti,
S a végét, senki nem jelentheti.
Szeretlek!
Tudom nehéz, most neked...
Értem én, kérlek te is értsd meg...
Rajtad kívül mást is szeretek.
Igazán, visszavohatatlanul...
S nem, nem négylábú...
Bár szőrős és tiszta lény,
Kérlek értsd meg....
Felnőttem én.
Szeretlek! 2017.10.23.
