Ily csoda, és ily puha...
Finom, méz édes csók,
S ajkamon már nyoma.
Bámulom orcád,
Látom tekinteted,
S érzem a parázst, a tüzet,
Mi köztünk lebeg.
Nézlek, némán,
S közben álmodom...
Álmodom holnapunk, valóságunk.
S e tudatban mosoly villan arcomon.
Kereslek napban, holdban, csillagokban..
Buszon, vonaton, a lóháton...
Kereslek mindenhol,
S kezem a te kezed után nyul.
Várlak, mindig is téged vártalak,
Bizalommal, türelemmel, meghitt csenddel,
Kiáltva, sebzetten, győzelemben,
Tegnapban, mában, s holnapban.
Téged akarlak, a te ajkad,
A te csókod, a te orcád,
A te kezed, a te szíved,
Nekem kell az egész lényed.
S nézlek, még te alszol,
Telefonálsz, olvasol,
Lépsz felém, s nézel engem...
Arcomon mosoly lebben.
2018.01.27.
