Fejed forgatod...
Nemrég még nevemen szóltál,
Barátnak hívtál.
Mára levegő vagyok...
Lebegnek e gondok.
Keseregsz most másnak,
Milyen csúnyán hibáztam.
Nem én tettem tudom,
Csak kiálltam az igazamnál.
Neked ez nagyon betett,
Nem értelek... fáj.
Fáj, hogy oly csúfúl ott hagytál.
Fáj, hogy régen barátnak mondtál.
Fáj, hogy a bajban, meg sem hallgattál.
Kár, hogy harcoltam az elején.
De te leszartál.
Tudod még most is fáj,
De nem érdekel már.
Feladtam a harcot,
Csak az a kár, mikor kellettem nevemen szólítottál.
De te tudod, te érzed....
Remélem egyszer, te is látod az egész képet.
/2015.02.12./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése