Hullik már az orgona.
Szerettettem nem múlik,
Évek alatt folyvást mutatkozik.
Mindig más színben,
Más ízben lelkesedik.
Annyi mindent mondtam már,
Annyi félét írtam már...
Ha azt hinnéd a repertoár véges,
E képzeleted téves.
El tudom mondani,
Mit madarak dalolnak.
Meg tudom mutatni,
Mit levelek játszanak.
Eltudom mesélni fák énekét,
Bőrödön éreztetni....
Természet igéjét.
Elmondani minden élőnek,
Ki szülte, ki nevelte...
Ki dédelgette, kinek
Ki az egy szem csemetéje.
Neked én, s nekem te a szülém.
Annyiszor mondtam,
Annyi féleképp...
Tudom, még mindig nincs elég.
Nincs elég "Szeretlek".
Nem lehet, annyiszor írni, mondani...
Sőt mutatni sem, hogy megállja igazát, e világi életben.
2017.02.28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése