Beleírtam neked szerető szívemet, és lelkemet.
Életem alapkövét te helyezted el énnekem.
Erős falakat építettél, nem eresztve kezem.
Emberré faragtál, tudom, sok fáradtságod árán.
De mindig ott voltál, ha kellett, sosem hagytál árván.
Dacoltam. Semmi nem volt jó. Én folyton csak duzzogtam.
"Csak én értem, csak én tudom jól" - Mindig ezt gondoltam.
Pedig mindent neked köszönhetek, hisz tőled kaptam.
Belőled, tőled lettem én az, aki lettem, magam.
Tanítottál szép szavakra és minden jóra mit te tudsz.
Megtanultam, ellestem, alkalmazni melletted nincs esélyem.
Gyakran hiszed nem figyelek, közbe én mindent ellesek.
Ha pedig valamit mégsem, ott vagy te mellettem.
Sorolhatnám egy ideig, milyen sok jót tanítottál nékem.
De felesleges, hisz belőled fakad minden részem.
Nagyon szeretlek, anya, hidd el ezt most nekem, kérlek.
Hogy elveszítelek, attól én nagyon-nagyon félek.
Köszönöm az életet, mit adtál, s hogy felneveltél.
Köszönöm azt, hogy mindenkitől óvtál, és féltettél.
Köszönöm azt, ha megdorgáltál, esetleg büntettél.
S köszönöm, mikor szeretve az öledbe ültettél.
Köszönöm azt is, hogy én a te kislányod lehettem.
És azt, hogy te vagy az anyukám, belőled eredtem.
Édesanyám, anyák napján legyél te nagyon boldog.
Messze kerüljenek el téged a bajok, és a gondok.
Ne gondolj ma másra, csak arra, hogy édesanya vagy.
S szerető lányod szerető szíve soha el nem hagy!
2014.máj.4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése