Teremtettél engem hamunak és pornak.
Szívet adtál lékek dobbanást,
Életet és leheletnyi forró parázst.
Kritikus vagy, de még is kritikátlan,
Hiszek s bízok a szavaidban.
Mert neked jöszönhettem az életemet,
Általad enyémek a végtelenek.
Te vagy a múltam összes vidám képe,
Jelenemben a szeretett jelképe.
Jövőmnek hasznos-hasztalan emléke.
Szívemben az érzések összes éke.
Te vagy az anya, ki karodba ringadtál,
Aki értem annyiszor aggódva sírhattál.
Lázamat hűvös kezeddel oltottad,
Gondjaimat mindig megoldottad.
Én vagyok a dacos gyermeked,
Olykor csak makacs ellenfeled.
Küzdünk az elmúltak igazáért.
S az álmunk, hogy felnőjek egyszer azért.
2010.12.16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése