Ismét billentyűt ragadok.
Ismét rímet kreálok.
Leírom, az éltem.
Leírom a csendem.
Bemutatom varázsom,
Bemutatom szabadságom.
Ez lennék én....
Kék szemű teremtmény.
Fehér bőrű, szőke lény.
Otthonom a természet.
Hazám a szeretet.
Ez vagyok én.
Egy érző szívű lény.
Életem nem más,
Mint a folytonosság.
Mint a kitartás, cél
És Remény.
Nem más, mint az,
Aki vagyok én.
Csendem nem érti más,
Sőt néha én sem.
Én is érzem, tapintom
És belélegzem.
Hangjaim hallodtak,
Betűim dalolnak.
2014. október 27., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Együtt tanulunk
Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...
-
Tikk-takk, tikk-takk, Kattog az óra, tellnek a percek. Az időnk egyre kevesebb, Ebbe szívünk megremeg. Éld hát meg! Nevess! Szeress! N...
-
Meg látni valamit Más, mint érezni. Leírni azt olyan, mint megfesteni. Számtalan módon, Számtalan formában... Egy jelentéssel, Egy ér...
-
Ember! Állj meg! Hunyd le a két szemed! Vigyázz és érezd, Mi lett veled. Elég volt, ennyi. Ébredj! Néz szét, és lásd meg... Mi lett v...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése