Megcímezem, de a postáig el nem viszem.
Hozzád írom, neked formálom...
Gondolataim veled, azokban is megosztom.
Minden héten egy-egy levél,
Egyikben öröm, másikban a bánat is utol ér.
Benne van a nevetésem,
Olykor egy- egy elhullajtott könnycseppem.
Érzéseim, gondolataim, miket neked címezek,
Hozzád eljuttatni viszont nem merek.
Félek tőle, sőt szinte rettegek,
Mi lesz, ha olvasod a levelemet.
Leírom benne a napom, a vicces pillanatom,
Szomorúságom, nélküled eltöltött magányom.
Leírom hiányzol, leírom félek...
Leírom a kérdéseimet is miket feléd intézek.
Leírom szeretlek, leírom tisztellek,
Azt is megírom, hány napot kell még várnom.
Sorokba foglalom kételyeim,
Szavakká formálom érzéseim...
Közben azon gondolkodom,
Hogy mondjam majd el neked...
Van pár levél, feléd intézet.
2017.03.16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése