2017. március 10., péntek

Fátyolos sorok

Mi egyebet mondhatnék?
Szépség, reménység...
Egy cseppnyi kétkedés,
Hosszúnak tűnő ébredés.
Szerencse, öröm,
Mosoly és könny.
Ez lenne talán?
Nem hiszem.
Több mint, amit leírok,
S tán több mint, amit gondolok.
Egyszerűen csak érzem.
Ez, mi reményt ad nekem.

2017.03.10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...