Oly ismerős...
A tekintet, zavarba ejtő,
S tán rémisztő.
Mosolyog az orca, villan a fogsor...
Még is, mintha igaz nem volna.
Nézem hosszasan tűnődöm...
Ez mind álca?
Tényleg ilyen ostóba volna?
Mosolyog- e, vagy meggyötört?
Egy dolgot tudok, boldok, s ezért mosolyog.
Reméel, kimondani félelmét nem fél.
Szeret, őszintén s tisztán...
Ez a mosoly az orcán.
2017.10.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése