2017. október 22., vasárnap

Tűnödés

Tűnödöm szűntelen...

Létezik-e a végtelen, létezik-e az örökké,
Igaz- e az életem vagy az egészet csak képzelem.

Érzem, biztosan érzem, ezt nem kétlem.
Még is, mintha nyitva lenne a kék szemem,
Elmém álmodik, a szívem hozzád fohászkodik.

Bámulatos érzés mi engem elborít.
Az elejétől, az első pillanattól...
Tudom, te vagy az álomnak hitt valóságom.

Szeretlek!     2017.10.22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...