Egy országot láttam

Egy országot láttam,
Egy országot, mely alszik,
Méllyen, folyamatosan forgólódik,
Rémekkel álmodik és szörnyekkel ébred...
Kérdem én: Mi okozta ezt az egészet?


Egy országot láttam,
Egy országot, mely csukva tartja a szemét,
Nem fedezi fel  a szépet, s nem leli a jót...
Keresi, kutatja, s csak néz oly sután.
Kérdem én: Miért csak nézz, s nem lát ez az ország?

Egy országot láttam,
Egy országot, hol mindenki az úr,
Egy országot, hol mindenki szolga,
Egy országot, hol a nép balga...
Kérdem én: Mind ez kinek a sorsa?


Egy országot láttok,
Egy országot, mi fáradt,
Egy országot, mi alszik...
S szemével csak legelészik.
Egy országot, hol nem számít más öröme,
Csak magunk bőséges élete.


Egy népet láttok,
Mi osztozik, s még is fukarkodik.
Egy népet, mi dolgozni nem mer,
S megváltást remél...
Messiást vár, s nem szól balgán....


Az ország sorsa a saját kezében...
Döntései a fejében,
Érzései a szívében,
Hangtalan hangja száját súrolja,
Türelme a tele pohár pereméhez szorulva.

Ébredj hát ország!
Láss csodát, s légy te a megváltód!
Sorsod a kezedben.
Ad ki magadból mi szíveden és fejedben!
Mutass pédát szomszédjaidnak,
Ne hódolj be a nagy uraknak!

2018.04.15.