2018. április 21., szombat

Vers az anyukámhoz

Már nem vagyok polyás,
Sem kisiskolás.
Az óvodát is kijártam rég,
Sőt az érettségit is leraktam,
Most még is itt ülök az iskola padban.

Mint mindig most is újságolom:
Nekem van a legszuperebb,
A lehető legkedvesebb,
Ki néha kicsit aggódik,
Csodákban gazdálkodik.

A szupererejét jóra használja,
Kedvességét  a világ láthatja,
S bár arca néha megtört,
Szeme már nem oly fényes,
A szíve mindig tündőklően ékes.

Ismeri a varázs szavakat,
A betegséget gyógyító puszikat,
Oltalmazó az ölelése,
Elragadó az egész lénye.

Csodálatos, lenyügöző,
A szeretette féltve őrző.
Kedvessége mellengető.
Egész lénye szelíd,
Mint egy bárány felhő.

Mind ő lenne,
Kiről oly sokat írtam,
Kinek annyi köszönömöt mondtam.
Annyi bocsánat, annyi szeretlek...
S még is kevés, mit mondhattam,
Ne feled: Anyuci, szeretlek!

2018.04.21. Anyák napjára



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...