Elsején még a nap
is sütött.
Én pedig bizakodó voltam,
De ezt már meg is bántam.
Másodikán még
dolgozgattam,
Bár az idő közbe szólt és az eső elindult.
Így aztán egy pár rímet faragtam.
Harmadikán nulladikban,
Hold fáradtan, de boldogan.
Gondolni az otthoni melegre,
Békére és szeretettre.
Negyedikén első
hópelyhek,
Lepték el a kertünket.
Kicsi huskyk őrültek már,
Bár a gazdiknak az a hó nem dukál.
Ötödikén minden
jó volt,
A mikulás is nagyon gyors volt.
Csizmát hozott és meleg mamuszt.
E napon beszállt már remény,
De valaki nekünk nagyon rosszat kér.
Hatodikán,
mikuláson megkaptam
A karácsonyi ajándékom, meleg kendőt,
A mi szép és jó, nekem télen ez való.
Fűtésünk is lett a télre, de a bizalomnak lassan vége.
Hetedikén a
suliban közölték a dolgokat,
Hülyék vagyunk, tudjuk jól, de nevetni még szabad.
Itthon az ördögök megint tettek a tűzre,
Csizmát lyukasztottak, melyen a víz átfolyt.
A padláson valamit szitává aprítottak.
Tehát kedves ördögök, menjetek máshoz,
Ne az angyalkákat bántsátok,
Hanem magatok körül járkáljatok.
Nyolcadikán
változásként szombat következet.
Disznó vágással keztük a reggelünket
Majd elmentünk vásárolni a havas időbe.
A nap végén megpihentünk egyenlőre.
Kilencedigék vasárnap
pakolásztunk egy párat.
Kivittük az asztalt behoztuk és vissza ki,
Unalom özésnek ez is megteszi.
A napvégére jár a pihenés ezért most a rím is oly kevés.
Tizedikét
átvészeltük, különösebb jót nem reméltünk.
Nem volt semmi veszélyes, de nem volt semmi, ami kedves.
Tizenegyedikén
Kedden volt már jobb napom is, de ez sem véletlen.
Nem volt semmi eget rengető, csak az angol felmérő, melynek
eredménye számomra rémisztő.
Tizenkettedikén
eláztam, Mikulásnak havában. A telefont elakartiuk paszolni, de annyirért
inkább megéri felrobbantani.
Az a nap is érdekes volt, tehát kedves ördögök, most már
lassan ígérem,
Páros lábbal kipenderítem, azt aki rosszat kíván nekem.
Tizenharmadika csütörtök,
Luca napja érkezett meg.
Fogszabályzásra mentem, közgéből egy röpentyút elszenvedtem,
de nem volt vége a napnak, csak a tegnapnak.
Tizennegyedikén
pénteken, volt már jobb napom is, de ez nem vészes, mert nem történt semmi
közveszélyes.
Tizenötödikén
szombat volt,
Otthon voltunk mert megfáztam,
Kipihhenni problémámat, hogy a műsort
Túléljem, s szerepeljek a Rákózci Tv-ben.
Tizenhatodikán
fűtésünk kész lett,
Azt a fenti vaccokot meghegesztetétek…
Anyuci te drága össze raktad szépen,
Ezért kellemes meleg van itt bent egészen.
Tizehetedikén és nyolcadikán nem volt semmi extra,
Talán volt azon a párnapon egy pár kedves csoda.
Tizenkilencedikén
jobban voltam,
Otthoni kosztos nkostolhattam,
Tény és való az mindig jó, a gyomronak csak az a jó.
Huszadikán
csütörtökön, probára mentem,
Majd az osztályfönöknél egy nagyot éleshettem.
Csomagot kaptam Coop-os zacskóba,
Aminek a tartalma, narancs is lehetett volna.
Huszonegyedikén a
szinpadon,
Nevetésben törtek fel egy páran,
Előadásünk érdekesre sikeredett, de legalább a közönség
vidámabb lett.
Huszonkettedikén
elkezdődött „a zabályunk fel mindent” neki áltál sütit sütni, aminek a vége
részemről hasfájás lett.
Azóta nincs egy fájdalom mentes percem, mert egyfolytában
van mit ennem.
Tudom jól, hogy mohó vagyok, de mentségem, hogy: a süti egy
jó dolog.
Huszonharmadikán
is sült pár tepsi, aminek megint jó lakótság a vége.
Neked az elégedetségre nekem, pedig a szűkebb farmerre és
plusz egy kilónyi tömegre.
Huszonnegyedike,
nálunk már áll a fa,
Amit úgy neveznek Karácsonyfa.
Nem igazán tudok sokat írni, mert szűk a nadrág…. Az a sok
süti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése