Olykor árnyék csupán.
Hosszadalmas szenvedés,
Keserves várakozás.
Néha viszont édes,
Mint a méz, fényes,
Mint a nap.
Olyan, mint a nyári alkonyat.
2010.dec.23.
Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése