2014. július 19., szombat

A fa és az alma- te és én

Köszönet édesanyámnak,
Életemnek nem volt bimbója,
Te már akkor is szerettél engem.
Amikor még a kicsi szívem nem dolgozott,
A te szíved kettőnkért dobogott.

Benned volt a törékeny életem.
Belőled fakadt a lételemem.
Szívem a szíveddel lüktetett,
Te őrizted első lépteimet.

Aggódó szemeddel figyeltél,
Egy percet sem pihentél.
Éjelek- napalok jöttek mentek,
De te és én maradtunk,
Emlékeink őrízük magunk.

Szívünk dobban egy ütemre.
Lelkünk hurja együtt rezzen
Gondolatunk egy meneten
A szeretetünk végtelen.

Csak te és én.
Az erős fa és a friss alma.
A kezdet és a végzetünk.
Anya és lánya.
Két szív egy cél.
2011.07.26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...