Pénzért nem vehetek, tőled annál többet kaptam.
És nem is találtam volna semmi olyan szépet,
Melyben meglátnám a Te személyiséged.
Édesanyám, ma hozzád szóljon e versem,
Annak, aki a fényességre hozott engem.
Te érezted legelső szívdobanásom,
Benned kezdődött az éltem e világon.
Édesanyám, hogy rebegjek érted hálát.
Mindazért, mit te értem fel áldoztál.
Hogy szíved alatt sokáig hordoztál,
Hogy egészségemért testedből tápláltál?
Csapongnak gondolataim és emlékeim,
Törődésed nem tudják meghálálni a szavaim.
Régen öledből szedtem neked virágot.
Ma már lábam elé vettem lassan a világot.
Minden lélegzettem neked köszönhettem,
Ha beteg volta akkor is rám vigyáztál.
Annyi mindent feláldozol értem...
Talán én ezt meg sem érdemlem.
Az életben jóra, becsületre tanítasz,
Ha tanács kell anyai szóval bíztatsz.
Te vagy, ki sosem hagy el engem,
Ki felé büszkén fordulok ha valami kell.
Köszönöm, hogy Te mindig hiszel bennem,
Hogy egy vita után is itt állsz mellettem.
Nincs elég szó, hogy mindent megháláljak,
Istenem, köszönöm, köszönöm az anyukámat!
2012.07.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése