Anyuci é az anyák napja...

Tegnap volt Április legutolsó napja,
Ma pedig Május legeslegszebb napja.
Eljött anyák napja.
Minden gyermek, ezt a napot várta.
Ajándékot akartak adni,
Annak, ki életet adot,
Annak, kire mindig számíthatnak,
Annak, kire mindig szeretettel gondolnak.
Egy nőnek, a legszebb nőnek,
Az édes anyájuknak.
Én is akarok valami szépet adni,
Valami szépet, valami jót,
Valami különlegeset.
 Minden évben verset írok,
Ez idén is így van.
Bár nem volt semmi ötletem,
Mégis rím kellett nekem.
Arra gondoltam, hogy írok
Az orgonáról, tulipánról
És még sok-sok szép virágról.
De aztán rájöttem,
Felesleges a szó.beszéd,
Felesleges a sok szöveg.
Elég ha rólad írok.
A legszebbről, a legjobbról,
Leggondoskodóbbról,
Legkedvesebbről, Rólad.
Rólad, kire mindig felnézhetek.
Rólad, kitől mindig tanulhatok.
Rólad-rólad édesanyám.
Ki szültél engem.
Rólad kell, hogy írjak verset,
Rólad, a legeslegszebbet.
Legigazabbat, legőszintébbet,
A legkedvesebbet.
De ez lehetetlen,
Olyan emberről. mint Te.
Legjobbat nem lehet írni,
Mert még az is kevés lenne...
Ahoz, hogy elmondjam
Mennyire szeretlek,
Mennyire tisztellek.
Mennyire becsüllek.
Kevés lenne ahoz,
Amit irántad érzek.
Kevés lenne...
És ez baj.
Hisz tudom, egyetlen szó kell,
Mit elmondhatok százezerszer,
Még akkor is kevésszer mondom el.
Ha életemben mindennap elmondom milliószor,
Akkor is túl keveset hallod tőlem azt a szót.
Azt, hogy SZERETLEK.
Szeretlek, tisztellek, becsüllek,
Mindig szeretni foglak,
Mindig tisztelni foglak,
Mindig becsülni foglak.
Szeretlek édesanyám, mert Te vagy,
Kit csak szeretni lehet.

2011.05.01.