Szép szavakkal nyugtattad lelkem.
Megszülettem és mosolyoddal vártál,
Féltve, óvva mindig rám vigyáztál.
Fogtad kezem és sötét úton vezettél.
Többet soha engem el nem engedtél.
Bármit kértem te mindig megadtad,
Rám az időt sose sajnáltad.
Rém álmokból felkelve ott voltál mellettem,
Csókot nyomtál az arcomra és az álmot el is felejtettem.
Oviba menve mindig elkísértél,
Minden délután boldogan értem jöttél.
Elértem a kort és iskolás lettem.
Bár ezt is mint, minden új dolgot félve kezdtem.
Eljutottam a ballagásig, de nem olyan egyszerűen.
Végezetül onnan is elköszöntem.
Cseperedem, mint egy cserje,
Aminek a fény az éltetője.
Nekem a fényem az angyalom.
Az anyalom pedig egy képen majd megmutatom.
2012.05.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése