2014. július 21., hétfő

Egy újjabb hozád írt

Ó, drága édesanyám, megköszönöm, hogy nekem életet adtál.
Mit adhattam én neked? Tőlem csupán csak szeretetet kaptál.
Feláldoztál mindent, vágyad is volt biztosan, de sosem szóltál róla,
Csak tetted, mit a sors kiosztott neked, mintha csak ez a dolgod volna,
Nem sírtál, ha fájt, könnyeidet nyelve csak tűrtél csendesen.
Nem tudta senki, mi nyomja lelkedet, mekkora kín van fájó szíveden.
Igényeid sosem szárnyalták az eget, beérted annyival, mit kiosztottak neked.
Panasz sem hagyta el sosem az ajkadat,
pedig mennyi gond mi nyomja a hátad.
Most is csak egyet adhatok, a szeretettemet, a verseimet, az érzéseimet
Én csak ennyit adhatok neked.

2014.07.21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Együtt tanulunk

 Már érezlek, Mozgásodat érzékelem. Te lettél az egyik lét elemem. Rád gondolok, mosolygok. Boldogsággal tölt el a tudat, Hogy kicsi fiam, t...